Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)
"Elitlakások" a szocializmusban - Prakfalvi Endre: Lehel (Élmunkás) tér 2. A., B., C., D
s ennek ellenére szembefordultak a tanács által hozott lakáskiutalási határozatokkal.35 A Lehel téri házak tervezése-építése éveiben (1948^19) az építészeknek, úgymond „nem állottak rendelkezésre olyan tapasztalatok, amelyek a lakásokat használók tényleges igényeire rámutathattak volna ... »íróasztal mellett« tervezték a lakásokat”. A párt Várospolitikai Bizottsága építészeti közvéleménykutatást rendelt el a III. város- rendezési és magánépítésügyi ügyosztály égisze alatt. Három-három tagból álló bizottságok - egy politikai megbízott, egy mérnök és egy nőmegbízott - járták végig a házak lakóit. Kérdőívek is készültek, azonban a vizsgálati anyag egyelőre lappang. Preisich Gábor adott róla összefoglaló értékelést (lásd függelék).36 Az adatfelvétel egyik fő célja az volt, hogy támpontokat nyerjenek az 1950. évi lakás-típustervek méretbeli és minőségi jellemezőire. A Németh Pál és társai tervezte Du- na-parti pontház lakóit is megkérdezték: ők (is) a kivitelezés minőségét kifogásolták - nem jól zárnak, vetemednek az ablakok, a parketta felpúposodik -, valamint a központi fűtés árát, ami egy lakásra évi kilenc 35 Hangulatjelentés 1955.1. 8. Gáspár Ferenc — Szabó Klára: Adalékok a főváros lakóinak 1955. évi hangulatáról. BFL Közleményei '84.4. j-ben id. mű, 351-383. old. Az épületre, MÉpm 1955/11-12., 329. old. 36 Preisich Gábor [FÖTI/BVTI ig.]: Közvéleménykutatás az új házak lakói között. ÉÉ, 1949/6-7.30-35. old. 37 A típustervekre; Szende László: Az ötéves terv első évének lakástermelése. ÉÉ, 1951/4.197-221. old. 38 Brausz Gyula: Közvéleménykutatás a Mónus Illés rakparti pontházban. ÉÉ, 1949/6—7.42-43. old. A lakások adataira; ÉÉ, 1949/1-2.17. old. A tervezés és kivitelezés problémáit illetően általában hónapon át havi plusz 108 Ft költséget jelentett. A szobák méreteivel és a 38 beosztással általában elégedettek voltak. A központi fűtés terhei sokkal súlyosabbak voltak annál, mint ami a szűkszavú közlésekből kitűnik. Az iratok szerint, amelyek házfelügyelői jelentések alapján készültek, a Lehel téren lakók 90 százaléka költözni akart. A MÁVAG-dolgozók, akik a kimutatások szerint jóval kisebb jövedelemmel rendelkeztek, mint a 2 A-ban lakók, lakbérhátralékban voltak. Erre hivatkozva az élmunkásháziak sem akartak fizetni. Egy élmunkásfeleség „híresztelt”, hangulatot keltett a piacon: az élmunkásokat valójában becsapják a magas lakbérű lakásokkal! A régi építésű lakások bére 40-60 Ft, az újaké 100-120 Ft, a fűtésköltség további 100-110 Ft volt havonta. Már 1949. májusában jövedelemvizsgálatot végeztek, a fizetések szórása 460 Ft-tól 2700 Ft-ig terjedt. Úgy ítélték meg, hogy a 150—250 Ft/fő jövedelem számít alacsonynak. A MÁVAG-házban többen albérletbe adták ki az egyik szobát; 120—150 Ft-ért. A SZOT a megoldást a Népjóléti Miniszté39 riumtól várta adjon lakbérkedvezményt. véve az „öntudat vonalán” is voltak hiányok: a „politikai öntudat emelkedése, a Párt és együttes [sic] munkája természetesen a kivitelezésnek, a tervezésnek együttes munkáját is elő fogja segíteni.” ÉÉ, 1950/8. 513. old. 39 A MATI vezetőjét, Perényi Imrét is megvádolták, túl drágán terveztek-építettek és szabotázst követtek el azzal, hogy 12 kazán szolgáltatja a fűtést és a melegvizet (Thiergärtner és Stöhr Rt). Perényi szerint ennyi volt tervezve és nem lépték túl a költségvetést, de a rendszer jó minőségű szenet használt, nem „hulladékot". V.ö. A gyenge minőségű hazai szenekkel kapcsolatban előállott központi fűtési kazánkérdés. ÚÉ, 1949/4-5. 135
