Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)
"Elitlakások" a szocializmusban - Prakfalvi Endre: Lehel (Élmunkás) tér 2. A., B., C., D
tézet, az Ipari Épülettervező Intézet és a Magasépítési Tervező Intézet.8 Az ÉTI Területrendezési osztálya vitte tovább a főváros általános rendezésének előmunkálatait. Az összefoglalás megjelentetése a kefelevonat szintjéig jutott (1948. július). A lakóegységek és városrészek fejezetben térségünket már nevesítésítették: 38. Lehelváros. Határai: a Nyugati pályaudvar a Váci út és a Róbert Károly körút, központja pedigaFerdinánd tér és környéke. Beépítetlen területei lehetővé teszik az ún. „nagy zöld gyűrű” átvezetését a városegységen, ahol akkor 35 ezer fő élt, s a tervezet szerint 31 ezer lakos a kívánatos. A fordulat éveinek (1947-1949) csúcspontja volt 1948. június 12-én a „pártegyesülés”. A kommunista és szociáldemokrata párt fúziójából született Magyar Dolgozók Pártja deklarálta, hogy „küzd a dolgozók lakásviszonyainak gyökeres megjavításáért, a nyomornegyedek megszüntetéséért, állami, községi lakásépítésért”, valamint a megvalósításához szükséges anyagi eszközök biztosításáért.10 Az általánosságokon kívül (beépíthető telek) közelebbit a Lehel téri négy épület telepítésének indokairól egyelőre nem tudunk: Angyalföld, a a Dr. Sas Géza: Az ÉVM tervező Vállalatok 25 éves története. Budapest, 1973. (kézirat) 4-6. old. 9 Építéstudományi és Tervező Intézet. Nagy-Budapest Általános Rendezési Terve, [h.n., é.n.] 29. old.; Preisich /. m. III. k. Budapest, 1969. 44. old. és 62. j. Prakfalvi Endre: Az 1953-as városépítészeti vita. Budapesti Negyed, III. évf. 1995/3. Ősz (Építők és építtetők) 194. old. és 3. j. 10 A Magyar Dolgozók Pártjának Programnyilatkozata és Szervezeti Szabályzata. Budapest, 1948. június 14. 37. old. h Jellemző az akkori állapotokra, hogy a Vízivárosban Váci út tradicionálisan üzemek, gyárak és munkásaik városrésze volt.11 A sorsfordító események heteiben már formálódtak a Lehel téri házak tervei, az Új Építészet Köre tagjelöltje, Schall József (1913-1989) és Piszer István építész rajzasztalán.12 Számozásuk sorrendjében az első három ház azonos kialakítású. Terveik az ÉTI Lakásépítési osztályának III/3. csoportjában születtek, az építtető (és a tulajdonos) az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium volt. Az M = 1:100-as engedélyezési tervek 1948. június elsejei, a helyszínrajz június 3-ai dátumozású. Elsőként az A és B jelű épült meg. A műleírás szerint (egy-egy ház) 34 lakásos, pince (34 rekesszel, a központi főtést biztosító kazánokkal és a 3900 liter melegvizet előállító bojlerrel), földszint, 5 emelet plusz 1 tetőemelet, itt rendezték be, a két lépcsőházhoz igazítva, a két-két mosókonyhát, szárítót és mángorlót, a földszint 328 m2, az emeletek 406 m2-esek. Az épület lépcsőházanként 3 fogatú, azaz emeletenként három lakás került kialakításra: konyha, előszoba, háló, nappali, ez utóbbi 17,5 m2 alapterületű. A végfalak mögötti lakások erkélyesek, és a a Bem rakparton magasodó 9 szintes toronyház elhelyezésének okát már az egykori kritikus sem lelte meg (túl azon, hogy romtelek). Éppoly kevéssé volt számára érthető, mint az, hogy annak idején a főváros hídjait egy-egy budai hegynek vezették. Gerle György: A pontház. Építészet építés, [ÉÉ] 1949/6-7. 36-42. old. 12 Az időszak építészetéről Prakfalvi Endre: Alapok-tervek-épületek, 1947-49. In : A fordulat évei. Szerk.: Standeisky Éva - Kozák Gyula - Pataki Gábor - Rainer M. János. 1956-os Intézet, 1998. 285-309. old. 126
