Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)

Palota és villa - Gál Éva: Lakás vagy nyaraló?

cai villában született, és élete végéig ott élt. 1973-ban jelent meg egy írása gyermekkori emlékeiről15.

Boros Vilma elmondja, hogy amikor nagyapja az Áldás utcai telket megvette, az utca még árok volt. „Kapunk előtt 3 vagy 4 gyatra lépcsőn lehetett lemenni a mélyére, hogy a túlsó oldalon ugyancsak lépcsőkön kapaszkodhassunk fel a másik gyalogjáróra.” Az utcák rendezése előtt, de még utána is, „a közlekedés nehéz volt télen... a rózsadombi sűrű, ragadós sár ügy tapadt a kerékhez, cipőhöz, mintha hozzánőtt volna... Minthogy ősszel az utak járhatatlanokká lettek, előre be kellett szerezni minden élelmiszert télire”. De az Áldás utca iskola felépülte (1914) előtt agyerekeknek mégis a Margit körútra kellett gyalogolniuk iskolába, a felnőtteknek pedig természetesen munkába indulni a Margit-híd budai hídfőjénél lévő előbb lóvasúti, majd később villamos-vasúti megállóhoz.

Amikor az Áldás utcai ház felépült, még se vízvezeték, se villany nem volt. A vizet messziről kellett hordani. A legközelebb az Áldás és Szemlőhegy utca kereszteződésében álló, rosszízű vizéről Ecet-kútnak nevezett nyomókaros kút esett. „Legelőbb a vizet hozták fel, s a József-hegyen olyan pompásan megépítették a víztartót, hogy a háborúk legsanyarúbb idejét kivéve mi sohasem voltunk víz nélkül.”

is H. Boros Vilma: A Rózsadomb hőskora. Budapest, 1973.12. szám (december), 32-35. old.

„Lakásunkban petróleumlámpa és mécses világított, - emlékszik vissza Boros Vilma. — Gyermekkorunk nagy eseménye volt, amikor 1905-ben a villanyvilágítást bevezették hozzánk.” Ások kényelmetlenséget a gyermekek, de a felnőttek számára is ellensúlyozta a jó levegő, a szabad kilátás a hegyekre, a Dunára, a városra, továbbá az akkor még rengeteg üres telken található változatos növény- és állatvilág (gyermekkoruk végtelen birodalma, sétáik, játékaik, virágszedéseik, kalandozásaik helye - mint a visszaemlékezés megfogalmazza).

Egyébként Müller József László nevű fiának köszönhetjük, hogy a korabeli Rózsadombról ránk maradt egy nagy amatőrfény- kép-gyűjtemény. Müller László nemcsak saját házukat, kertjüket, olykor lakásuk belsejét fotózta, hanem a környék számos más épületét is, a villa felső szintjéről pedig minden lehetséges irányba látképeket készített. Boros Vilma, akinek nagybátyja volt a szenvedélyes amatőrfotós, gondoskodott arról, hogy a pótolhatatlan értékű felvételek közgyűjteménybe, a Kiscelli Múzeum fotótárába jussanak. Ezek és a máshonnan — nem nagy számban - előkerült más fényképek abban az állapotában mutatják az első rózsadombi villanegyedet, amikor civilizációs szempontból még kezdetlegesebb volt, de talán élhetőbb létformát nyújtott az ott megtelepedő szerencséseknek.

63