Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)
Palota és villa - Gál Éva: Lakás vagy nyaraló?
tességes méretű erkély; sok házhoz építettek kilátótornyot. Különösen ezek jelzik, hogy a háztulajdonosok ki akarták használni a földrajzi fekvés nyújtotta előnyöket - a szabad levegőn való tartózkodást, a szép kilátást — tehát nem véletlenül építkeztek a Rózsadombon, aminek pedig akkor még sok hátránya is volt. Ami a lakásbelsőket illeti, ezekről alig maradtak fenn ábrázolások vagy iratok. Lehetséges, hogy családi tulajdonban még akadnak ilyenek; szerencsés volna, ha néhány előkerülne. Az építési engedélyezési tervek viszont sok lakásalaprajzot tartalmaznak, és néhány korabeli publikáció is ismertet épület- vagy lakásalaprajzokat; az építési iratok között olykor fellelhető használatba vételi („használhatási”) engedélyek pedig többnyire feltüntetik a különböző helyiségek rendeltetését. A korábbi, egyszerűbb épületekben a lakások két-három szobásak voltak, konyha és kamra tartozott hozzájuk, de fürdőszoba még nem; ehhez a típushoz tartozott többek közt a Szemlőhegy utca 8. szám alatt 1886-ban épült családi ház. Mivel az épületek nagy része lejtős talajon épült, a cselédszoba vagy a házmesterlakás többnyire a félig vagy csaknem egészen föld alatt lévő alagsorba került, a pincével egy szintre. Ez utóbbi egyébként a jobb és nagyobb villákra is vonatkozik. Ha alagsor nem volt, a házmesterlakás vagy kertészlakás a telek hátsó részén álló kicsiny melléképületben kapott helyet. A jobb épületekben a lakások (egy vagy több szinten, egy vagy több lakás - leginkább nem több mint két lakás) háromnégy, sőt ötszobásak voltak, s az 1890-es évek második felétől fürdőszoba is tartozott hozzájuk (sok korábban létesült lakáshoz ekkoriban építettek utólag fürdőszobát). A vezetékes vizet ugyanis az 1890-es években kezdték fokozatosan feljuttatni a Rózsadombra. A példa kedvéért vegyünk itt szemügyre néhány tipikusnak tekinthető lakásalaprajzot. Az egyik korai, az 1880-as évek második felében emelt Zárda utca 52-54. szám alatti villához az állandóan ott lakó tulajdonos, Kafka Károlyné tanítónő 1888-ban már toldalékot építtetett, Feszi László építésszel, majd 1891-ben újabb toldalékot Feszi Frigyessel (az eredeti építési tervek nem voltak fellelhetők). A toldalékok engedélyezési irataiból kiviláglik, hogy a földszintes villa eredetileg két szobát, konyhát, kamrát, cselédszobát, verandát foglalt magában. 1888-ban bővítették egy szobával, amely fölé faszerkezetű kilátótornyot emeltek. 1891-ben egy pontosan ilyen, tehát háromszobás épületet toldottak hozzá a keleti oldalon. Az utcai frontra néző verandákat lombfűrészelt oromzat díszítette, amely az 1850-1870-es években divatos, úgynevezett svájci stílust jellemezte. A Zárda utca 57. szám alatti, ma is álló és újabban szépen rendbe hozott sarokvillát 1905-ben tervezte és építtette magának Bierbauer István építész (a 20. század első felében jól ismert Borbíró Virgil építész édesapja). „A budapesti Rózsadomb” című, B. I. monogrammal jegyzett cikksorozatában Bierbauer ezt az épületet részletesen ismertette, külső képét és alaprajzát is közölve. A két család számára szolgáló egyemeletes villában egymás fölött két teljesen egyforma alaprajzú ötszobás lakás helyezkedett el. A főfront a Zárda utcára, azaz 49
