Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)

Palota és villa - Gál Éva: Lakás vagy nyaraló?

A Víziváros és a Várhegy látképe a Rózsadomb

felől

1867

Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeum Fényképgyűjtemény Alkér Ede panorámafelvétele

„... egyáltalán nem álltak épületek, legfeljebb ... egy-egy kocsma, kápolna, csőszház vagy présház. ”

magában — a 19. század utolsó negyedéig meglehetősen mostoha adottságú vidék volt. Nagyrészt kopár, terméketlen vagy pedig csak satnya növényzettel, bozóttal benőtt lejtőit és fennsíkjait vízmosások, árkok szabdalták fel, sokhelyütt kavics-, homok- vagy agyagbányák éktelenkedtek rajtuk. Csak a beépített területhez közelebb fekvő délkeleti, déli lejtőket borította kul- túrnövényzet, főként szőlő.

Budának ez a része közigazgatásilag két külváros, az Országút és Újlak, majd 1873-tól kezdve a II., illetve a III. kerület külterületéhez tartozott. A két kerület közti határ akkoriban a mai Gül Baba, Vérhalom, Szemlőhegy, Áldás, Eszter utca, majd a Törökvész út középvonalában húzódott (azóta a II. kerület határát észak felé kiterjesztették, úgyhogy most az általunk vizsgált teljes terület a II. kerület része). Ezt az egész hatalmas vidéket, amely sokszorosa volt a fent említett külvárosok belterületének, a nyilvántarthatóság végett már a 18. században dűlőkre osztották. Az eredetileg német dűlőneveket 1846-ban, a Döbrentei Gábor által kezdeményezett budai „dűlőkeresztelő” alkalmával váltották fel a részben még ma is használatos, legalábbis a térképeken és az

36