Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)

Eszmék és látásmód - Kassák Lajos: Angyalföld

- A rendőrségtől vagyunk - hallották be a szobába az idegenek hangját. — Egy betörőt keresünk és a nyomozás szálai egészen idáig vezettek bennünket.

Két mélák, nagy ember jött be az asszonnyal a szobába.- Hányán laknak ebben az odúban? - kérdezte az egyik detektív.- Mit teszett kérdezni kérem? - dugta előre a fejét az asszony s a füleiről kissé hátrább tolta a kendőt, mintha süket lenne.

A detektív ordított:- Kik ezek itt ezeken a zsákokon?- A kvártélyosok, kérem - dadogta az asszony —, de hogy kicsodák, azt nem tudom, gyönge vagyok én már, nem állok velük szóba. Az ott egy nagyon becsületes harmónikás kérem. Úr volt valamikor, de eltörött a lábacskája, aztán úgy került ide.

Az öregember szó nélkül bólogatott a szalmazsákon.- Hát ez itt?- Ezek, kérem, két zsidócska, még egész fiatalok.- Kicsodák?!- Mondom, két zsidócska, valami tintanyalónak készülnek ebben a nehéz életben.

A detektívek már a negyedik zsáknál álltak s az egyikük most a lábával belepiszkált a csíkos zebrába.

Az meg se mozdult.- Ez az izé, kérem, ez egy szabad ember - mondta az öregasszony. - Én még soha nem beszéltem vele s nem is igen láttam, mert én már gyöngén látok, kérem.

Az egyik detektív most lenyúlt a zsákra és hajánál fogva fölhúzta a legényt, aki tetette az alvást, mintha vízbe fulladt volna. Mikor a szemeit kinyitotta, a másik detektív örömmel felkiáltott:- Ez az, az anyja irgalmát. Hát azért mégis beakadtál megint a hálóba, te csíkos istennyila.

A legény pillogott, mintha még mindig nem tudna egészen fólébredni.

Kihúzták a fészekből, föltartott revolverrel várakoztak rá, míg felöltözik. Aztán karperecét tettek mind a két kezére...

236