Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)

Eszmék és látásmód - Vas István: Nehéz szerelem

Ezt a gyerekszobát úgy nyerték szüleim, hogy Nagypapát és Miskát — bizonyára barátságosan - kitessékelték a belső, különállóbb és tisztább udvari szobából a konyha mellettibe, ahol természetesen mindenkinek át kellett járni, aki a konyhából a belső szobákba akart jutni és viszont. Ez volt azelőtt a mi hétköznapi étkezőnk és igazi gyerekszobánk, bár senki felnőtt se nevezte volna annak, hiszen nagyon is ódon külseje volt; ide kerültek Nagypapa kimustrált bútordarabjai. Nagypapa szobájában ott lógott két festmény a dédszülőkről, a pipakészítő dédapa zsinóros atillában, szép magyar bajusszal. Nagypapa bútorait mi lenéztük, mivel sokkal fakóbbak voltak a mieinknél; ma már persze tudom, hogy ezek a kopott, enyhén díszített székek, szekrények, szerény és öntudatos biedermeier-méltóságukkal, nyugodtan lenézhették volna - ha ugyan meg nem tették - a mi bútoraink ügyetlen pöffeszkedését. A használatból kikerült bútordarabok között volt egy végleg megrokkant hintaszék, melyen szabadon nyargalásztunk, meg a csizmahúzó, igazán kedvünkre cibálhattuk.

Általában ez a külső, udvari szoba a játékok, hancúrozások terepe volt.

(A gang)

[...] a csüggedés megint álmodozásra, magamba-zárkózásra vezetett. [...] Ezeket az álmodozásokat csöppet se zavarták a konyhából beáradó szagok. Különösen nyáron nem, amikor a lakás udvari része elszakadt a belső szobák homályos világától, s egységet képezett a napsütötte folyosóval, azaz ganggal, ahol mi gyerekek nyáron a nap javarészét töltöttük. Ez a gang sivár és keskeny volt - fekete vasrács szegélyezte. A gang és az udvar élete egyhangú volt, gyerekek szemében mégis változatos, számomra lenyűgözően undorító. A társadalmat hamar megismertem, s mindjárt a visszájáról: a konyhák és mellékhelyiségek világát láttam meg, pongyolában és papucsban. A porolásokból felszálló por szaga sokszor már elvegyült a minden konyhaajtóból kiáradó ételszagokkal. Az ember azt hinné, hogy ebből szagzűrzavar támadt. De nem. Déli egy órára pontosan az a szag alakult ki az udvarban, mint előző napon egy órakor. A „jó polgári konyha” szaga. Ezt az egyöntetű szagréteget időnként az udvar mélyéből egzotikus illat-láva öntötte el, a pörkölődő kávé keserű illata, melyet a Mellinger Dávid és fiai fűszer- és gyarmatáru-nagykereskedés termelt ki. A cég rendkívül kövér „fiai” - vagy ezek már az unokák voltak? - a második emeleten laktak, hasonlóan kövér feleségeikkel, akiket állandóan hatalmas befőttesüvegek mögött lehetett látni, nyáron nyilván telerakván, télen kiürítvén azokat. Ok jelentették a ház arisztokráciáját.

223