Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)

Eszmék és látásmód - Granasztói Pál: Vallomás és búcsú

ban, olykor nyolc szobával és két-három szobalánnyal vagy inassal. Ilyen nagyobb lakása volt egyik-másik nyilvános rendes professzornak is. Velük azonban szüléink nem érintkeztek, apám az orvoskari elkülönülés miatt, anyámat pedig feszélyezte, ha olyanok hívták, akiknek vendéglátását nem tudta viszonozni. Szüleim csak „unzereinekkel”17 érintkeztek, így nevezték a velük egyenrangú, anyagi helyzetű, felfogású családokat. A háromszo- balányos, nyolcszobás lakású, autót tartó professzorok, a más ilyenek nem lehettek unzereinek, mert feljebb voltak, ugyanígy a szegényebb, a kispolgáribb emberek sem, s nem lehettek azok a zsidó származásúak vagy a kereskedők, akkor sem, ha úgy éltek, mint mi. Egyik osztálytársamat, tőkepénzes, dologtalan ember fiát, akit szüleim kedveltek, jól nevelt fiúnak tartottak, meghívtam egy táncmulatságra, itt azonban több anya méltatlankodva mondta: „Hiszen ez a Lukács fűszeres unokája!” - Csakugyan, s ezt én is tudtam, nagyapja az egyik legnevesebb belvárosi csemegeüzlet tulajdonosa volt. Ilyen mértékű elzárkózást már apám is elítélt, mondta is dohogva, ez eset kapcsán: „Kár úgy hencegni, csak meg kellene nézni egyik-másik ilyen frajlának a nagyapját”! — de a Lukács nagyapával ő sem érintkezett volna. És ellenezte Viktorral való barátkozásomat is, zsidó származása miatt. Apja ügyvéd volt, jómódban éltek, ötszobás lakásban laktak a Lipótvárosban, de nem voltak „unzereinek”.

17 „Magunkfajtákkal".

219