Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)
Eszmék és látásmód - Granasztói Pál: Vallomás és búcsú
Vallomás és (Részletek) GRANASZTÓI PÁL A lakást, a bútorzatot, de már a „stafírungot”, amit anyám hazulról kapott, a társasélethez méretezték; a társasélet pedig többé-kevésbé ehhez a berendezkedéshez, stafírunghoz. Volt tizenkét személyes ezüst evőeszközkészlet, nagy, fekete, párnázott dobozban, ebben is két emeletsorban, közte néhány olyan sohasem használt, furcsa alakú kés, kanál, amely engem apámnak a rendelőben, üveg mögött őrzött műszereire emlékeztetett. Volt ugyancsak tizenkét személyes, zöld mintás porcelánkészlet, „schiaggenwaldi”, voltak különleges alakú, talpas üvegpoharak külön a bornak, sörnek, pezsgőnek s más italoknak - hatalmas, hosszú damaszt asztalterítők, kisebb csipketerítők, „miliők”, középre rátétnek. Volt háromszorosára kihúzható ebédlőasztal, ez is tizenkét székkel, az ebédlőben „nagy- kredenc” és „kiskredenc” a sokféle asztalneműnek, „zsúrasztalok” - hat darab, különféle fokozatokban, egymásba tolva, mint a gyermekek játékkockái, sokféle ezüstkészlet kisebb-nagyobb kannák. Mindezt alig használtuk, inkább csak törölgették, tisztították - mi magunk egyszerű fehér porcelánedényekből, nikkel evőeszközökkel ettünk. A lakás lakóhelységei - szüleim hálószobája és a gyerekszoba - a szobasor belső részén voltak, a fürdőszoba mellett. A többi helyiségeket: az úriszobát, az ebédlőt, a várót úgy rendezték be, tartották rendben, takarították, hogy bármikor vendéget fogadhassanak bennük. Még a rendelő is ilyen „nappalinak” számított, mert a kezeléshez szükséges felszerelést egy függönnyel el lehetett takarni. Amíg húgom és én kisebbek voltunk, mi aludtunk a nevelőnővel a gyerekszobában, a bátyám a rendelőben. Bátyám mindig megjelent hálóingben, karján ruháival, és úgy vonult végig az addigra 16 Budapest, Balassi Kiadó. 2007. 97-99. old. búcsú 16 217
