Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)

Eszmék és látásmód - Babits Mihály: A világosság udvara

s meg’ méricséltek; póznát vertek szerte s táblát aggattak: „Bemenet tilos!” - Majd újra jöttek malterral, kalánnal, téglával és szekérrel: ástak, raktak, fából nagy állványokat eszkábáltak, léces hágókat, deszkaemelettel, azon dongott sark, csoszogott papucs, nyikorgott a talyiga kereke; görrent a csigás téglaemelőgép s párosán hordta piros utasát, - Majd szűnt a munka; nyúlt a téglamű csokrot s fedélt nyert; eltisztult az állvány, leszállt a hágók kettős emeletje, deszkánként hordta hosszú tengely el - és meztelen maradt egy friss uj háznak még szűziesen fehér homloka.

Száradt a ház. A lakók beköltöztek, uj számozást kapott az utcasor s a mélyedést mindenki elfeledte.

Csak a házmesterné, ha reggelente seprő s lapáttal végigjárt hatalma szemektől elrejtettebb szögein míg nyelve is lapátként hánya piszkot - vagy a cseléd, mikor kiszórta a frissen tört váza drága cserepét - ügyetlensége kárát palástolni - ama hosszúkás keskeny ablak résén — vagy, eleinte, még az asszony is, ha gyertya nélkül, mert a gyertya drága, kamrában néha szerte rakosgatván levert a polcról hébért, köcsögöt, s bosszankodék a szomszéd uj falára mely árnyékával kis tárát betölté - csak ők emlékeztek hálásan olykor e csöpp szögletnek létezésire s nevezték német szóval, mely be sem megy versembe: Világosság Udvarának.

203