Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)
Bérlőktől (és albérlőktől) a lakóközösségig - Nagy Ágnes: Lakóközösség kontra háztulajdonos, házmegbízott kontra házfelügyelő: Osztályharc a bérházban
Az igazoló eljárás a II. világháborút követő politikai számonkérés, felelősségre vonás olyan módozata volt, amelyet nem egy bírósági peres eljárás szabályainak keretei közé illesztettek be.4 Mint a társadalmi cselekvők számára nyíló megnyilatkozási alkalmat az 1945-ben újonnan kialakított törvényszéki eljárási rend szerint bonyolított népbírósági eljárással való összemérés révén határozhatjuk meg egyediségében.5 Az igazolóbizottság a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült öt politikai pártot képviselő egy-egy tagon kívül egy jogi képesítésű tagból, valamint egy szakszervezeti küldöttből állt fel.6 Az eljárás során egyik oldalon a lakók által beadott írásbeli feljelentések, bejelentések, panaszok, másik oldalon pedig a házfelügyelők által benyújtott önigazoló védekezések, valamint más lakókőket igazoló bizonyságtételei, illetve mindkét oldal bizottság előtt tett és jegyzőkönyvbe foglalt vallomásai léptek egymással küzdelembe, jogi képviselők beiktatása nélkül. Az igazoló eljárás ugyanis kizárta az ügyvédi közreműködést. Erre csak a népbírósághoz mint fellebbezé4 Az igazoló eljárások meglehetősen szűkös hazai feldolgozásához lásd: Schönwald Pál: Igazoló eljárások 1945-1949. Kézirat. Budapest Főváros Levéltára. Továbbá: Zinner Tibor: Háborús bűnösök perei. Internálások, kitelepítések és igazoló eljárások 1945-1949. Történelmi Szemle, 1985,1, 118-140. old. 5 Kínálja magát a lehetőség, hogy a fellebbezési úton népbíróság előtt folytatódó igazolási ügyekben a kétféle fórum előtti megnyilatkozásokat összehasonlítva vizsgáljuk, hogy az eltérő intézménnyel végbemenő interakció hogyan határozza meg a magatartásokat, viselkedésmódokat és dialógusokat. 6 A házfelügyelők igazolóbizottsága az si fórumhoz fordulás során kerülhetett sor. A rendelet szerint, amennyiben az igazolás alá vont ellen nem érkezett lakossági bejelentés, illetve az igazolóbizottság tagjai sem szereztek tudomást az illető népellenes magatartásáról, úgy a bizottság az igazolás alá vontat határozatával igazoltnak kellett hogy kimondja. Ettől eltérő esetben a bizottság tárgyalásra utalta az ügyet. A házfelügyelőket igazoló bizottság a jelek szerint nem folytatott nyomozati munkát. Bár a rendelet kimondja, hogy a tárgyalásra utalt esetekben munkájuk része az információgyűjtés, magukban az egyes eljárásokban a lakossági bejelentéseken és a nyomukban felvett vallomásokon kívül az informálódás egyéb csatornáinak semmi nyoma nincsen.7 Az egyes ügyekben nem találunk egyebet, mint a házfelügyelők ellen beérkezett panaszokat, bejelentéseket, a házfelügyelők által a nyilas időket átélt lakóktól akár frissiben beszerzett, akár már hónapok óta gonddal gyűjtött, emberséges magatartásukat bizonyító, papírfecnikre feljegyzett igazolásokat, az ugyancsak általuk benyújtott védekező beadváigazolóbizottságok működéséi szabályozó rendeletben előírtakhoz képest eltérő felállásban dolgozott. Abból a nyolcfős tagságból ugyanis, amit a közalkalmazottak igazolásáról szóló 1080/1945. M. E. sz. rendelet előírt, ebben az esetben egy tag, az érintett közhivatal vagy közüzem által kiküldött tag hiányzott. 7 A1080/1945. M. E. sz. rendelet 14. §-a szerint „A bizottság tagjai az igazoló eljárás alá vont személyek felől kötelesek felvilágosításokat beszerezni, az ügy előadójául kijelölt bizottsági tag gondoskodik a lehetőség szerint az igazoló eljárás alá vont közalkalmazott magatartására vonatkozó bizonyítékokról." 164
