Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)
"Elitlakások" a szocializmusban - Prakfalvi Endre: Lehel (Élmunkás) tér 2. A., B., C., D
sát 1948. augusztus elsején, vasárnap rendezték meg, ahol is jelképesen 80 (azaz nyolcvan) lakást adtak át élmunkásoknak,26 új építésűeket elsőként Angyalföldön a Béke úton.27 Kik kerültek, kik éltek a házakban? A B- jelűben bizonyosan nem csupán élmunkások, a MÁVAG-ban dolgozók kaptak itt lakást.28 Még 1948 májusában a budapesti Közigazgatási Bizottság párthatározat nyomán döntött arról, hogy élmunkások - majd a Kossuth-díjasokkal bővítették a kört - jut- 29 nak soron kívül lakáshoz. A pártegyesülést követően a szakszervezetek már betöltötték a nekik szánt szerepet, a párt „transzmissziós szíjai”-vá alakultak át, degradálódtak, s így jutottak feladathoz a sztálini „emberről gondoskodás” elv megvalósításának folyamatában, a nagy horderejű lakáskérdésben is. A SZOT döntési jogköre ekkor az iparban foglalkoztatott élmunkások, sztahanovisták és szakszervezeti on káderek lakásügyeire korlátozódott. 26 Szabad Nép, 1948. VII. 15.6. old. A szocializmus a munka magasabbrendű formáit tudja adni, minta kapitalizmus. Uo. VII. 29.7. old. Közli az élmunkás és kiváló munkáért kitüntetett fizikai és szellemi dolgozók (Bp.) névsorát. Uo. VII. 31. 5. old., és Vili. 3. 5. old. 27 Képes riport, Szabad Nép, 1948. Vili. 28. 4. old. (Takácsné megtudja becsülni az új lakást, melyet az Élmunkás kongresszuson kapott a férje Takács Bertalan, Láng gyári élmunkás.) A Béke úti Itp. házaira; A Béke út a forradalom útján. ÉÉ 1950/8. 500-513. old. 28 Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár [PSZL], Szakszervezetek Központi Levéltára, Szakszervezetek Országos Tanácsa, Szociálpolitikai Osztály [SZOT Szoc.pol ] 2.f.16.cs. 13/1949. öe. A Lehel téri élmunkásház lakóinak havi jövedelme Az erősebb érdekérvényesítő szervek, az erőszakszervezetek finoman szólva is jobb alkupozícióban voltak. Kádár János az 1949-ban „épülő” lakások szétosztásánál ezt érvényesítette is. Belügyminiszterként valójában ő tartotta kézben a lakáskiutalásokat minisztertanácsi határozat alapján; a szétoszthatónak tekintett 400 lakásból 120-at és a maradék 12 százalékát a honvédség, illetve a Honvédelmi Minisztérium (Farkas Mihály) számára biztosította, a felvetések ellenére. A fennmaradó rész elosztása a tervezet szerint az alábbi volt: párt 20 százalék, az Államvédelmi Hatóság 6 százalék, a Rendőrség és a Tudományos Tanács (az MTA konkurense) 3-3 százalék, a Főváros 6 százalék, szakszervezeti káderek 10 százalék és az üzemek dolgozói: a SZOT-ton keresztül 20 százalék.31 Az igényekhez képest roppant kevés volt a lakás.32 Egy a SZOT titkársága számára készített feljegyzés szerint az „illetékes hatóságok” csupán 15 lakást biztosítottak élmunkásoknak, rászorultság alapés lakbérkimutatása, 1949. V. 26. Horváth Sándor történész hívta fel a figyelmemet a forráscsoportra, itt köszönöm meg neki. 29 Horváth Sándor: A lakás és a fürdő: a munkás- és szociálpolitika prototípusai az ötvenes években. Múltunk 2007/2.31-49. old. 30 A Jóléti alosztály heti jelentése a Központi Lakáshivatal vezetőjével megtartott értekezletről PSzL SZOT Szoc.pol. 2.f.16.cs. 6/1949. öe. 1949. XII. 8-10. 31 PSZL SZOT Szoc.pol. 2.f.16.cs.13/1949. öe. 1949. nov. 26. 32 A „lakástartalékok”(?) 1949. végére kimerültek és megkezdődött a „lakáspiac totális állami kontrolja” kísérletének a kiépítése. Hegedűs József - Tosics Iván: Lakásosztályok és lakáspolitika l-ll. Mozgó Világ 1982/9., 10.12-21., 95-105. old. 132
