Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)
A polgári lakás: ideál és valóság - Gábor Eszter: A polgári lakásigények mélyrepülése – az egyszobás cselédszobás lakás
kát már kitalálták ugyan, de még ritkán alkalmazták, kedveltebb volt az ún. sarok- rekamié, az egymásra merőleges két heverő, amelynek öblébe elhelyezhető volt a dohányzó asztal, két-három fotel, és már kész volt a „társalgó”. Az úriszobát - ahol szükség volt rá - a fal mellé állított kis íróasztal pótolta. (Tudunk olyan íróasztalról, amelynek lapja részben felhajtható volt, így egyben toalettasztalul is szolgált.) Ha nem volt hall, az étkezőasztal is a szobába került, ezért igen elterjedtek a bővíthető, kihúzható asztalok. A legnagyobb tömegű bútordarabok, a szekrények jelentették a legsúlyosabb gondot. Ezért a gondosabb tervezők igyekeztek az előszobában, a hallban, legjobb esetben a fürdőszobához kapcsolódó öltözőfülkében elhelyezni beépített szekrényeket, így a szobába elegendő volt egy-két alacsonyabb tárolóbútor a fehérneműk befogadására. Kedveltségüket magyarázza, hogy az alacsony bútorok a szemmagasságban már nem szűkítették le az amúgy sem tágas teret.56 Amikor a húszas évek elején Németországban és Ausztriában — nevezetesen 56 Radnóti Miklósék lakásának bútorzatáról is ismerünk leírást: „...amolyan szegény vidéki módján csodáltam meg a magas könyvespolcokat, amelyek alsó részén iratok számára kétszárnyú zárt ajtajú polcok is voltak, a zömök, modern vonalú íróasztalt, s mind a bútorokat egészen a széles .rekamié'-ig”. (Ortutay Gyula: Radnóti Miklós Bécsben - megindultak a nagyarányú kislakás-építési akciók, a cél a munkások korszerű, jó minőségű lakáshoz juttatása volt. Magyarország nagyon távol volt ettől, itt a korszerű kislakásokat - az első világháború előtt még háromszobás lakásokban lakó - középosztály foglalta el. A munkások továbbra is a külvárosok szoba-konyhás lakásaiban maradtak. Utóhang A második világháború után nagy kincs, az egyik legnagyobb lett az egyszobás cselédszobás lakás. Ha a kis szoba eléggé kicsi volt, akkor nem kellett félni a kiigényléstől, társbérlő beköltöztetésétől. Egy, két, három ember kényelmesen ellakhatott benne, sokkal kényelmesebben, mint a társbérlete- sített nagyobb lakásban, ahol a mellékhelyiségeken, a konyhán és a fürdőszobán is idegennel kellett osztozni. Késő gyermekkorom és fiatalságom legnagyobb vágya volt egy ilyen lakás. Sosem jutottunk hozzá. otthona. In: Beszélő házak. Szerk. Hatvány Lajos. Budapest, 1957. Bibliotheca Kiadó. 241. old.) „Ágy, Íróasztal, szék, ülőgarnitúra, könyvespolcok, ez volt a berendezés." . .a könyvespolcokat Radnóti maga méretezte." (Ferencz Győző: Radnóti Miklós élete és költészete. Kritikai életrajz. Budapest, 2005. Osiris Kiadó. 307. old.) 122
