Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)

A polgári lakás: ideál és valóság - Gábor Eszter: A polgári lakásigények mélyrepülése – az egyszobás cselédszobás lakás

gas, kertesítésre is alkalmas tömbudvarok alakultak ki. Eltűntek a körfolyosók, a laká­sok zöme lépcsőházi bejáratot kapott, a na­gyobb épületekben ennek érdekében több lépcsőház épült. (Pl. Margit körút 29., Köz­raktár utca 22 b.) Ettől kezdve a belső, ud­vari szobák már nem voltak szükségszerű­en hátrányosak, nem voltak feltétlenül sötétek, és nem jártak el előttük a szom­szédok. A harmincas évtized során kiala­kult az egyszobás komfortos lakások alap­rajzi típusa is. A lépcsőházból nyíló előszo­ba a lakás közepén nyílott, tőle az utca felé helyezkedett el a szoba; ha nagy volt a be­építési mélység, akkor a két helyiség kö­zött kialakították az ún. hallt is, az ablakta­lan összekötő helyiséget, amelyet jó eset­ben ebédlőként is lehetett használni. (A hall közelebb volt a konyhához, mint a szoba - ez előny volt, közvetlenül szellőz- tethetetlen volt - ez természetesen hát­rány, de az, hogy tehermentesítette a szo­bát feltétlenül előnynek számított.) Az előszobából az udvar felé helyezték el a konyhát, és ha volt hely, akkor a cselédszo­bát is. Jó esetekben a cselédszoba az elő­szobából nyílt, kedvezőtlen esetben, vagy a tervező ügyetlensége miatt sok esetben a konyhából. A fürdőszoba leggyakrabban a bejárattal szemközt, csak légudvari szellő­zéssel épült. A garzonlakásoknak csak egy frontjuk volt: utcai vagy udvari. Leggyak­rabban a lépcsőház előtt kaptak helyet, für­dőszobájuk és főzőfülkéjük - ha egyáltalán 36 Tér ès Forma Vili. 1935.188. old. ill. BFLIV. 1419,j. Tisza Kálmán tér 14-15. 37 A mástélszobás lakás annyira szokatlan volt, hogy a népszámlálási Iveken nem tudták kezelni. A számlálóbiztos által beírt 11/2 jelzést a volt ilyen - légudvari szellőzéshez jutott, egyetlen kifelé forduló nyílásuk a szoba ab­laka, ritkábban erkélyajtója volt. E lakások átszellőzése - enyhén fogalmazva - proble­matikus. A főzőfülkét helyenként az elő­szobában kialakított - sok esetben igénye­sen és ötletesen megtervezett - főzőszek­rény helyettesítette, de leggyakrabban semmi. (Épült ebben az évtizedben, pon­tosan 1933/34-ben egy bérházegyüttes az egykori Tisza Kálmán - ma Köztársaság - téren, amelynek lakásait a jövő igényeihez szabták.36 Az OTI - Országos Társadalom- biztosítási Intézet - által építtetett, há­rom, egyenként 65 lakásos, nyolcemeletes bérházban nem volt kétszoba-hallosnál na­gyobb lakás, de egyszoba-cselédszobás sem, volt azonban szintenként két másfél­szobás lakás, amelyekben a kisszoba egyenrangú, bár nem egyenértékű volt a 37 nagyszobával - tájolásuk is azonos.) Kik lakták ezeket az egyszobás komfor­tos lakásokat, és hogyan használták őket? A kérdésre az 1941-es népszámlálás lakás­íveinek segítségével kerestem a választ. Ezeken az íveken megtalálhatóak a lakások és a bennük lakók jellemző adatai (szoba­szám, a szobák fekvése, a mellékhelyiségek felsorolása - méret sajnos nem; a lakók ne­ve, születési ideje, foglalkozása, egymáshoz való viszonyuk). Figyelmemet elsősorban e csoport légir- racionálisabb típusára, az egyszobás cseléd­szobás lakásra összpontosítottam. Az ért­felűlvizsgáló/ellenőrzó személy átjavltotta hol 2, hol 1 -re, a 3 összeg így is kijött, bár a valóságot nem fedte. (BFL IV. 1419.j. Tisza Kálmán tér 14. SZ. 11-12,19-20, 35-36, 43-44, 51-52, 59-60 sz. lakásívek.) 113

Next

/
Oldalképek
Tartalom