Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1930

Gyöngélkedő és beteg szobrok Vörösmarty és Semmelweis fázik - A bronzszobrokat simogatni kell - Szobrok tolvajai A szobrok az örökkévalóság jelképei. Ellentétben a romlandó porhü­vellyel, mely rövid idő alatt összeroskad és megsemmisül, arra mu­tatnak, hogy az eszme, az érzés, melyet ők képviselnek, állja az időt, korok viszontagságait, dacol az enyészettel. De azért a szobrok is betegeskednek, alá vannak vetve a múlandóság tör­vényeinek, akár a közrendű halandók, akik között ezek „szerepet játsza­nak”. Legfölebb azt lehet megállapítani, hogy köztük is vannak egészsége­sebbek, keményebbek s gyöngébbek, finomabbak, akiknek a fúvó szél is megárt. Beszélgetünk illetékes helyen, ott, ahol a szobrok ápolásával foglalkoznak. - Mi a szobrok leggyakoribb betegsége?- A kőszobroké a meghűlés.- Hogyan, a halhatatlanok is meghűlnek, náthát kapnak, sőt talán tüsz- kölnek is?- A hideg és a nedvesség együtt porlasztja, szétrepeszti a kőszobrokat. Főképp a márvány nem bírja el éghajlatunkat. Olaszországhoz van az szok­va. Északon alig látni márványszobrokat. Koppenhágában például már egy sincs.- Mivel ápolják márványszobrainkat?- Külföldi példára elhatároztuk, hogy télvíz időn vékony sztearin- és mészréteggel kenjük be őket. Vörösmarty és Semmelweis szenved legtöb­bet a fagytól és a nyiroktól. Az idén azonban még csak befödjük ezeket a szobrokat.- Melyik a legrégibb pesti szobor? 71

Next

/
Oldalképek
Tartalom