Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1930

Két fruska, sapkában, esernyővel, tormás virslit eszik. Egy volt istállótulajdonos sonkás zsömlyét. Forralt bort iszik hozzá. Orvosnövendékek söröznek, olyan gyakorlattal, mintha német diákok volnának. Koldusasszony, csupa rongy, előkotorássza húsz fillérkéjét, beledobja a gépezetbe, mire az titokzatosan süllyed, s az ételliftről egy kenyérke bukkan elő, rózsaszín lazaccal. Kisfia tátogatja rá a csőrét, mire az anya kettétöri a kenyeret, megfelezi vele. A kisfiú „tojásosat” akar, könyörög az anyjának, de az, miután hosszan gusztálja a mozgó tálakat, tengeri rákot vesz magának, húsz fillérért. Szemüveges bácsi, olyan picike, hogy alig ér föl az asztalig, sörözik. Fején sportsapka, nyakán sál. Bajúsza belelóg a sörbe, fürdőt vesz benne.

Ez a népkonyha, a régi népkonyha, melyet - a kor igényeihez mérten - tündériesítettek, mozissá tettek. Valaha a boldog békében volt kettő (a Fürdő utca és a Vilmos császár út sarkán s a körúton), de ezek hamarosan tönkrementek, mert az embereknek akkor még otthonuk volt. Ma tizennégy működik Budapesten, s annál inkább boldogulnak, minél szegényebb a városnegyed, ahol felütik sátrukat.

Itt azt halljuk, hogy naponta két-háromezer szendvics s virsli fogy. De élénken megérzik a legkisebb gazdasági válságot is. Most például (a novemberi házbérnegyed előtt) a szendvicsfogyasztás felére csökkent.

Mindegyiknek más a közönsége.

Itt egy jól öltözött úr - általános csodálkozás közepette - száz pengőt vált föl. (Csaknem megéljenzik őt.)

Minden tizedik ember előbb húsz filléressé váltja át kétfilléreseit, melyeket markában szorongat, s bizonyára egyenként kuporgatott, kergetett össze. Minden huszonötödik embernek hiányzik a húsz fillérhez egy vagy kettő, erre álldogál, nézelődik, valami csodát vár, s végül, mikor nem jön a csoda, kölcsönkéri a pincértől.

Pattogatott kukoricát esznek, kaviáros szeletkéket, melyeket - úgy rémlik - egy titokzatos kéz tol föl nekik. Télen a zsírban sült burgonyasze- letkék kelendők.

Diákok, mint egy tündér-mennyországban, elverik itt egész zsebpénzüket. Suszterinas lép be, fütyörészve, de nem oly vidáman, mint a háború előtt: azt a típust már csak operett-színpadokon látni, meg maszkabálokon.

69