Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1930

Soványodik a pesti szemét...!

Arany és ezüst - Méregfiolák - Budapest Európa egyik legtisztább városa - Akik a szemetet is megdézsmálják

K

épzeljük, mi történt a pesti szeméttel. Soványodik szegény. Hajdan, a béke boldog éveiben köpcös volt és telt, zsírosán ragyogott, mint egy kövér orca, de az ínséges évek sanyarúságában a szemét is lefogyott, kopott, összeroskadt. Sorvatag külseje csak árnyéka a réginek.

A köztisztasági hivatalban, ahol erről beszélgetünk, megtudjuk, hogy a háború előtt havonta tíz vagon csontot szedegettek ki a szemetünkből, ma azonban egy vagon is alig akad. Sőt annakelőtte olyan gazdagok voltunk, hogy még nemesfémeket is találtak a szemétben. Minden évben hetven kiló ezüstöt, s minden hónapban hét-nyolc gramm aranyat is. De ez csak az, amit hivatalosan beszolgáltattak. Arról az aranyról meg ezüstről, melyet a szemetesek megleltek (mint mesebeli kincset), a zsebükbe dugva hazavitték, természetesen nem ad számot a krónika.

Micsoda arany- és ezüstidők voltak azok, mikor a könnyelmű emberek szórakozottságból a szemetesládába hajították aranygyűrűjüket, mikor a szeles szakácsnők mosogatás előtt a hulladékokkal együtt leveseskanala- kat, ezüsttálakat dobtak a szemétbe. Ma már egy szemernyi arany, ezüst sincs benne, de csont is alig.- Mit találnak? — kérdezzük.- Rengeteg méregfiolát, orvosságos üveget. Ez jellegzetesen háború utáni jelenség.- Hányán élnek nálunk a szemétből?- Ezerháromszáz úttisztító munkás, utcaseprők, de az a harminckét munkás, a „lehúzó”, aki a szentlőrinci szeméttelepen szakszerűen foglalko66