Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1930
Isten galambjai Kik törődnek a budapesti galambokkal? - Körtelefonozás és körséta G alambfióka röppen be szobánkba. Honnan jött, és miért? Bizonyára eltévesztette a házszámot, rossz címet kapott, ami fölöttébb csodálatos, hiszen a galamb tudvalévőén a madarak postása, polgári foglalkozását tekintve. Egyébként állandóan szerelmes. Mint közéleti lény-Noé óta - pacifista, olajággal a csőrében. Nézzük ezt a furcsa vendéget, amint acélkék ruházatában ide-oda illeg, bámuljuk nyitott fekete szemét, melyet narancssárga sáv szeg be, s elfog a kíváncsiság, hogy voltaképp kihez, melyik hatósághoz, közszervhez tartozik egy budapesti illetőségű galamb. Egyre többen vannak. Nemsokára már kertjeink verebeivel is vetekszenek. Középületeink, templomaink, színházaink - sőt börtöneink - között is felhőzve röpködnek mindinkább szaporodó galambjaink. Vajon hol tartják őket nyilván? Kik törődnek vele és kik táplálják? Hová és kinek kell átadni ezt a galambot, ki megtisztelt bennünket váratlan látogatásával? Módszeresen járunk el. Előbb körtelefonozást rendezünk. Fölhívjuk a főváros több ügyosztályát, a közélelmezésit és köztisztaságit is, de mindenütt azt felelik vagy bosszúsan vagy nevetve, hogy semmi közük Budapest galambjaihoz. Erre a galambot beültetjük egy gépkocsiba, mi pedig szépen melléje telepszünk, hogy „hazavigyük”. Először az Andrássy úton, az Operaház előtt állapodunk meg, ahol a szfinkszeken, a lépcsőkön nagy csoport galamb sütkérezik az őszi napfényben. Kínálgatjuk az Operaház portásának. De az nem fogadja el.- Épp elég van itt - feleli, és vállat von. Legnépesebb a Ferenciek tere. Ezen a pirinyó téren a galambok úgy korzóznak, akár a velencei Szent Márk téren. Szelídek, ami azt is jelenti, hogy szemtelenek. A járókelők elől nem térnek ki, megvárják - talán meg is köve64
