Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1930
Humoristák is akadnak, akik hazasürgönyöznek: - Küldjétek a korcsolyánkat... 1930. augusztus 15., péntek. 4. p. Külföldi panoráma Angolok, franciák, belgák, hollandok, németek, osztrákok - Egy vagon Szent Imre érem Budapest most nemzetközi színfoltokkal élénkül. Nem szoktuk meg az idegeneket. Oly ritka vendégek nálunk, hogy lát- tukra a kíváncsiak még mindig hátrafordulnak. De most tekintélyes számban vannak Budapesten. Este a Duna-korzón lépten-nyomon hallani angolul, franciául, németül és hollandul is. Minekelőtte azonban megütné fülünket a szó, már felismerjük őket. Először azt, hogy külföldiek. Min ismerszik meg ez? Nehéz ezt értelmileg elemezni. Ösztönösen érezzük meg. Majdnem úgy öltözködnek, mint mi, szokásaik is körülbelül ugyanazok, mint a miéink, térképet se tartanak kezükben, s otthonosan jár- nak-kelnek, mégis egész megjelenésük, magatartásuk kiáltva hirdeti, hogy nem idevalók, amiből a viszonylagosság alapján azt következtetjük, hogy mennyire azonosak-egyek lehetünk az ő szemükben mi, akik ezt a megszo- kottság folytán nem is vesszük észre. Itt egy agg angol pap, hosszú, sovány, borzas, ősz hajjal, finom vonalú orral, mintha Dickens regényeiből lépett volna ki, s mellette egy másik angol, aki polgári viseletében is shakespeare-i figura, s szinte kívánkozik rá a vért, meg a könyökig érő lovagkesztyű. Amott németek, csoportosan, úgy, amint képes újságjaik ábrázolják őket. Itt az osztrákok, akik közül könnyűszerrel 45
