Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1930

ban, s az első kerület, mely boltjaiban a legújabb árucikkeknek ver hírt, egyszerre faluvá változik.

Maga a bájos, finom templomocska (melyben annak idején a legnagyobb magyar esküdött örök hűséget hitvesének) szintén falusi hangulatokat idéz. Miután a piaci bódékat és deszkapalánkokat elvitték mellőle, jobban érvényesül, uralkodik a Krisztina téren. Kis park veszi körül, kedves gyepágyak szegélyezik. Budapest szívében egy idilli szeglet.

Kora reggeltől kezdve zajong a búcsú. Előbb csak tutul és dönög, de később a zaj erősödik, délben már megszólalnak a gyermekek sípjai, trombitái, dobjai, estefelé pedig eléri a lárma a tetőpontját, állandó zsivajjá válik, melyet a vásárosok kiáltása, a legények kurjongatása, a cselédleányok kacarászása, sikolya színez, cifrán és rikoltóan. Pisztolyok durrognak, játékpuskák riasztó lövése hallik, mintha egy fia-háború volna. (Még mindig a múlt század divatja szerint, gáztámadás, gázmaszk nélkül.) A repülőflottát csak a piros, kék, sárga léggömbök képviselik, melyek csöndesen ringanak a levegőben, s óriási riadalmat kelt, amint egyik elszabadul, és fölfelé nyilall a hideg, augusztusi égbolton, a szélvihar szárnyán, ezüstlő cérnájával.

A leányok széles szoknyákban sétafikáinak, koszorúba kötött hajjal. A legények árvalányhajas süveget viselnek, papírsipkát, mely a fejük búbján táncol, s átmérője legfölebb tíz centiméter. Gyermekek papír- trombitát fújnak, rágják a mézeskalács-olvasó piros, sárga szemeit, az olcsó, ragacsos cukrot, mely a fogukhoz tapad, vagy a felhőcukrot, mely olyan, mint a vatta pihéje.

Az újdonság a Szent Imre pohár, a Szent Imre bögre. Egyébként a vásár az ősi ötleteivel hat. Kis tank, elefánt, posztómackó, búsuló juhász, Piroska és a farkas, gipszből, törökméz, négerbaba (Josephine Baker csak ötven fillér), tojásos perec, melyből ingyen lehet harapni egyet (egyébként darabja tíz fillér), jegygyűrű (húsz fillér), jerikói rózsa, mely „mindenre jó”, potom

41