Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1935

készül majd el ennek az egynek a mintájára. A divatbemutatók izgalma lebegett a kisszakaszban.

Fiatal anya száll fel a villamosba. Utána négy-ötéves kisfia jön be, agyermek után pedig egy dajka. A fiatalasszony körülnéz a tele kocsiban, s élelmes tekintettel felfedez még valahol egy helyet. Gyorsan elfoglalja, leül. A kisfiú ott áll a tömegben, lógó karral, árván.- Hát én hol fogok leülni? - tör ki most kétségbeesetten a kisfiúból. Szemében már könnyek csillognak.

Az anya elmosolyodik, s csak ennyit mond halkan:-Anyuka ölében.

— Az nagyon jó lesz — mosolyog könnyei közt a gyerek.

Mindenki mosolyog.

Hát persze, hogy jó lesz, hát persze, hogy nagyon jó lesz, hát persze, hogy a legjobb lesz. Ennél jobb már nem is lehetne. A világ legjobb helyét ő kapta, anyuka ölében.

1935. július 25., csütörtök, 8. old.

B

érház a körúton. Kevés lakó, szegény emberek. Legfölebb szombat-vasárnap maradoznak el egy kicsit, akkor is sietnek haza, zárás előtt. A házfelügyelőnek kevés jövedelme akadt. Nyugodtan alhatott egész éjjel. Van azonban neki egy szép, patkányfogó kutyája. Valamelyik este, amikor bezárta a kaput, a kutya véletlenül künn rekedt az utcán. Félórával kapuzárás után csöngetés verte fel első álmából a házmestert. Csodálkozva cammogott kaput nyitni. Egy idegen fiatalember állt ott, s zavartan dadogta, hogy a szegény kutya annyira nyüszített a kapu előtt, megszánta, azért

376