Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1930

Kis munkáslány a külváros egy utcáján fürdőtrikóban egymaga táncol a porban.

Árva ló, szekérbe forva, talán az utolsó ló a világon, a földig lógatja hosszúkás, sovány csontváz-fejét. Egy haldokló galamb, egy világfájdalmas költő nem ily megindító.

Gyerekek kuporodnak az öntözőkocsi alá, ingyen zuhanyt vesznek, vi- songva. A vízvezeték járdaszáját kinyitják, vastag vízoszlop bugyog föl, s kö- rülállják a kicsinyek, nagyok, hogy távolról ruhájukra, arcukra hulljon az áldott permeteg. így imádják a vizet, a szent vizet.

A klinika kertjében, vasrácsok mögött, frissen operált betegek, vattába pólyáit fejjel, turbánosan, még véres fejsebbel pihegnek. Nem érzik a meleget. Sápadtan, mosolyogva tekintenek a gyógyulás felé.

Mi történik benn a szobákban?

A leeresztett redőnyök mögött, a homályban, kereveteken, ágyakon fe- küsznek a hőség finnyásai, homlokukon, szívükön hideg borogatással. Lázuk van. A lázukat ezúttal nem a hónuk alatt mérték, hanem az ablakhőmérővel.

Csukott ablaknál hivatalnokok körmölnek, lüszter karvédővel. Egy öreg díjnoknak mind a két fülében vatta van. Amikor belépünk, idegesen rivall ránk: „Tessék becsukni az ajtót. Léghuzam van.”

Sebész vatta-álarccal, gumikesztyűben, gumiköpenyben operál. Homlokáról gyöngyözik a verejték. Pokolian szenved. Sokkal inkább szenved, mint a beteg, akit operál, mert az alszik. Aki két napig ilyen gumiruhában marad, az - amint a tudomány kimutatta - meghal, mert bőre nem kap levegőt.

Az uszodákról mit jelenthetünk?

Itt a kabinok korhadt deszka-szaga, a lécpadló párája illatosítja be a levegőt. A testek feketék, bronzosak, lávakő színűek, gipszfehérek, a márvány minden árnyalatával. De az uralkodó szín a sárga.

Sárga verőfény csorog, mint valami aranyfürdő, mely megbarnítja a halo- vány arcképeket. Sárga a homok. Sárga szemüveg az orrokon. Sárga a sör is, mely rengeteg mennyiségben fogy, sárga rézcsapról fröccsen és hűsen, csiklandozva szalad le a szomjas gégéken. Kívülről vízzel hűtőznek, belülről sörrel borogatják magukat. Több sör kotyog a gyomrokban, mint víz a medencében.

Lenszőke csecsemő pecsenyévé égett. Aranyos kisbaba a lépcsőn, mezítelenül, minden öltözéke egy aranylánc, aranyéremmel. Szeplős fruska életnagyságú gumikrokodil hátán, mellette az udvarló - mint Lohengrin 35