Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1935

Az utcán egy fiatalember lépeget a hidegben. Hajadonfőtt van, csupasz lábszárral, kis kabátkában. Mindenki utánafordul. Úgy megy, mint a hideg lázas szerelmese, mámorosán, hátravetett fővel, félig lehunyt szemmel, nyitott szájjal. Ezenkívül azonban van még valami feltűnő rajta. Nadrágja, kiskabátja telis-teli van varrva mindenféle színű lim-lom folttal. Folt hátán folt. Szinte valószerűtlenül és értelmetlenül sok a folt ezen a ruhán. Nem látszik kéregetőnek a fiú. Arca lelkes, szeme tüzes, megjelenése szinte úrias és előkelő. Úgy hat rajta ez a csupafolt ruha, mintha a foltozott ruhák versenyeredményét akarná vele megjavítani. Mintha meg akarná mutani a világnak, hogy senki a földgolyón ennyire foltos ruhát még nem viselt, mint ő. Büszke öntudata és mámoros biztonsága nyilván ebből az érzésből fakad. Sportembernek, bajnoknak érzi magát, a hideg, a fiatalság, a foltozott ruha bajnokának ...

1935. január' 18., péntek, 5. old.

Pesti utca

A gépkocsi felszaladt a járdára, egyenesen bele egy üzlet kirakatába, s ott ízzé-porrá zúzott mindent. Falusi szekeret akart kikerülni, fékezni próbált, de-hogy kinek a hibájából, nem tudni - nagyot kanyarodott, s fel a járdára, neki az üzletnek.

Emberéletben szerencsére nem esett kár, de a cukrosbolt kirakatán kívül a gyönyörű gépkocsi is siralmas állapotban hevert a járdaszélen. Csak a szekérnek nem esett semmi baja. Az épp oly rozzant maradt, két öreg lovával, mint annakelőtte. Semmi változás nem látszott rajta. Mindössze nem mehetett tovább. A rendőr megállította, aztán telefonozott a rendőrségre. Nemsokára megjelent a rendőrségi gépkocsi, fényképésszel, szakértővel. A szakértő krétával vastag vonalakat rajzolt a földön, megjelölte a kerekek útját, a fényképész az úttest közepette állt, s fényképezett. A pompás gépkocsi ott hevert összetörve. A forgalom elakadt. Óriás bámész csoport verődött össze, sopánkodtak, kárörvendtek, a boltosné sírt, a gépkocsivezető lá349