Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1934

Szeretnénk odamenni a fiúcskához, megsimogatni a fejét, és ezt mondani neki:-Az anyád nem mondott igazat, fiacskám. O nem veheti meg neked ezt az aranyórát, mert nincs pénze, s még jó, ha elegendő kenyeret tud neked adni. De ha volna neki pénze, örömest megvenné. Azért hát ne tekintsd ezt közönséges hazugságnak, ne haragudj rá ezért a meg nem tartott ígéretért, s azért te csak tanulj jól, mert akkor talán - ha nem is most mindjárt - mégiscsak a tiéd lehet az a szép aranyóra.

A gyerek, mintha ösztönösen érezné, hogy igazunk van, sugárzó, bizakodó arccal tekint reánk.

A kis Péter panaszkodik édesanyjának, hogy a nagyapa nem felel a kérdéseire.- Öreg már a nagyapa, nem jól hall - mentegeti a figyelmetlen nagyapát az anya.- Akkor vegyen pápaszemet a fülére - felel a kis Péter.

1934. november' 23., péntek, 6. old.

Pesti utca

A fűszeresinas - akár egy mikulás - tele nagy puttonnyal a hátán cipeli a megrendelt árut az utcán. Óvatosan jobbra-balra nézve átmegy a kocsiúton, amikor azonban fel akar lépni a járdára, egy kerékpáros surran ki a szomszédos mellékutcából. Az inas megbotlik, s az egész puttony tartalma egy szemvillanás alatt ott hever a járdaszélen. Egész éléskamrára való holmi. Papírzacskóban különféle fűszerek, jókora darab disznóháj és csokoládé, kávé és szappan. Egy palack ecet meg egy palack vörösbor eltört nyaka egymásra borul, s a folyadékok csípős, fanyar illata az orrokba csap. Hamarosan nagy sereg bámészkodó állja körül a „szerencsétlenség” színhelyét.

337