Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1934

- De hiszen az nem halt meg, az él - mondja az édesanyja.- Kár - feleli Pista. - Olyan jól beleillenék ide ...-í1934. szeptember 14., péntek, 6. old.

Pesti utca

B

udán egy bolt falán láttunk egy dobozt ezzel a felírással: „Ide dobja be nyers, elkészítendő fényképeit, másnap délig elkészítjük.”

Igen ám, igen, csakhogy ezt a dobozt legalább három méter magasra akasztották fel. Mármost próbálgattuk, ágaskodtunk, hogy elérjük, a két lépcsőfokra álltunk, sehogy se ment. Pedig mi jól megtermett felnőttek vagyunk, nem pedig iskolás diákok, akik közül az elkészítendő „nyers fényképek” tulajdonosai szoktak kikerülni. Nem mertük megkérdezni, vajon ta- láltak-e már valaha „kikészítésre váró nyers fényképet” ebben a dobozban.

Megkezdődött az iskolai év. Apró, buzgó lábacskák tipegnek reggelenként abba a középületbe, ahol kanállal eszik a tudományt. De milyen éhesek ezek a tudásra. Mindössze még csak egyszer-kétszer volt iskola, de azért már mind tud olvasni. Ami elébük kerül, mindent hangosan elolvasnak az utcán. Valamennyi cégtáblát, felírást, hirdetést. Valóságos magán lecke-órákat vesznek ezek a szorgalmas kicsikék. Manapság- úgy hisszük - alig kerül olyan gyerek az első elemibe, aki már ne tudná elolvasni legalábbis a nyomtatott nagybetűket. Hogy olykor az n betűt v-nek olvassa és viszont, az már nem számít semmit. Rövidesen annyit fog tudni, hogy felnőtt legyen a talpán, aki versenyre keljen vele.

321