Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1934

Egy másik szenvedélyes vadászról hallottuk, hogy annyira szereti a szarvas- bőgést, hogy olyan hanglemezeket vásárolt, amelyek a szarvasbogést mutatják be, s egész esztendőben, nap nap után - családja legnagyobb rémületére - odahaza, a pesti lakásban, bőgeti a szarvast. Újabban pedig már nem is jár igazi szarvasbogést hallgatni. Kijelentette, hogy az ő szarvasai a hanglemezeken sokkal különbül bőgnek, mint az erdőben, s amellett éjjel-nappal, télen-nyáron, amikor akarja ...-i.

1934. augusztus 11., szombat, 4. old.

Élőképek

A budai Vérmezőt köröskörül két sor hatalmas gesztenyefa szegélyezi.

Tavasszal elsőül gyújtják föl ezek a fák illatos, fehér és rózsaszínű virággyertyáikat, s a nyár végén elsőül hullajtják korán sárguló levelüket. A Vérmező gesztenyefái már most, augusztusban az ősz bús hangulatát árasztják maguk körül.

Lehetséges azonban, hogy azért olyan szomorúak ezek a fák, mert egy társuk elpusztult. Az ezernyi fa közül egyetlenegy kiszáradt, s ezért valamennyien bánkódtak. Hiszen olyan fiatalok még, negyvenöt-ötven év körül járnak, ez pedig egy gesztenyefánál nem kor. Az embert, ha meghal, a földbe teszik. A fát, ha meghal, kiveszik a földből. Egyik éppoly szomorú szertartás, mint a másik. Ketten ássák körülötte a gödröt. Ezek a sírásók. Négyen emelik a halottat: ezek a koporsóvivők. A járókelők körülállják. Fejüket csóválgatják, sóhajtoznak.- Mi baja volt? - kérdezgetik.- Kétoldali tüdővész-veti oda tréfásan egy munkás, s mutatja a teljesen kiszáradt fa két befelé horpadt felső részét.

317