Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1934
A nyári hőségben lépten-nyomon látjuk, hogy nagy szekerekkel szenet-fát hordanak, megállanak a házak, pincék előtt, és buzgón rakják, gyűjtik halomba, előre gondoskodva a téli fűtőanyagról. Arra gondolunk, milyen előrelátó fajta is az ember, s hogy vajon ezzel megkönnyíti-e életét? Azt hisszük, inkább megnehezíti. A nyarát elrontja azzal, hogy a téli hidegre gondol s az életét azzal, hogy a halálra gondol. Mostanság gyakran látni Budapest utcáin egy furcsa járművet. Elöl két szép, fekete, hosszú farkú ló van befogva, a bakon zsinóros szürke ruhában, szalagos, pörge kalapban, hetykén ül a kocsis, hátul pedig négy sorban pad az utasok számára. Afféle régi világot idevarázsolni akaró, a boldog háború előtti évek emléktárából előszedett hintó ez, az idegenek vagy a regényes hajlamú vidékiek számára. De ez a kocsi nem egészen élethű. Van rajta valami változás, melyet már csak kevesen vesznek észre. Valamikor ugyanis az ilyenféle hintókat nem két, hanem legalább négy-hat ló röpítette, pad pedig nem négy volt hátul, hanem mindössze csak egy ... 1934. július 22., vasárnap, 4. old. 313
