Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1934
Élőképek H áromemeletes bérház. A második emeleten egy nyitott ablakból női fej hajlik ki. Az ablak alatt, a járdán fiatal lány áll, s fejét a magasba tartva kiabál föl valamit a második emeletre. A második emeletről szintén kiáltanak valamit, majd a női fej néhány pillanatra eltűnik. Amikor ismét előbukkan, már a keze is látszik, s barna papírosba csomagolt, jókora lapos csomagot emel. A csomagban minden valószínűség szerint női ruhanemű lehet. A fiatal lány fóltartja két karját, mosolyog és játékosan várja a lepottyanó csomagot. Az emeleti ablakban is mosolyognak. A csomag most hirtelen kilendül az ablakon, repül-repül, s egyszerre csak megakad az első emeleti zászlótartó rúdban. Lenn a járdán s fönn az ablakban, mindkét mosoly egyszerre fanyalodik rémületté. Püff neki. Meg akarták takarítani a két emeletnyi fáradtságot és időt, nagyon siettek, s most ott libeg a csomag veszélyes helyzetében égés föld között, sorsára bízva. A két nő egy darabig tanácstalanul mered egymásra, majd a lány beszalad a házfelügyelőhöz, hatalmas létrát cepelnek ki, a házfelügyelő fölmászik a létrára, s hosszú póznával piszkálja lefelé a csomagot. Jó negyedórába telik, míg a csomag, darabokra szaggatott papírburkában, végre földet ér. A lány fölnyalábolja a széthulló ruhaneműt, s viszi föl a második emeletre, újra becsomagolni. Tanulság: semmihez sem juthat könnyűszerrel az ember. A villamos tele van. Egyik sarokban negyven év körüli hölgy ül, zárkózott, kissé szenvedő, de inkább gőgös arckifejezéssel. Arca mintha azt mondaná, hogy bár nem tartozom közétek, de sorsom engem is belekényszerített a tömeg kényelmetlen közösségébe s én most megadóan viselem azt, amit rám mért az élet... A kocsi most hirtelen kanyarodik, s egy nagyot zökken. Az utazóközönség rémült arccal néz a sarokba. A zárkózott nő akkorát ordított s oly fájdalmasat, mintha hirtelen tőrt döfött volna valaki belé.-A derekam, a derekam - hebegi - nagyon fáj - és mosolyogni próbál. 300
