Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1934

Mit láttunk virágvasárnap a pesti utcán?

Láttunk sok-sok barkát és ibolyát, mintha a környék erdői megindultak volna, s bejöttek volna a városba egy napra. Láttunk cicának öltözött nőket, nagy szalagcsokorral a nyakukban, öreg parasztasszonyt, ráncos fekete szoknyában, fejkendőben, robogó motorkerékpár hátsó ülésén, s láttunk egy már döngicsélő méhecskét is.

1934. március 28., szerda, 6. old.

Körkép

K

ét kakastollas csendőr között „gyanús külsejű”, afféle fél-úr lépeget. Világos tavaszi felöltő van rajta, nyúlszőr kalap. Holmi vidéki úri betörőnek, félkéz-kalmárnak rémlik.

Két kezét elöl összefogja, mint aki megvan bilincselve, de rejtegeti. Úgy tesz, mintha csak a maga mulatságára tartaná így kezét.

Sunyi képe van az „illető”-nek, s noha az emberek általában ösztönös részvétet éreznek az elcsípett bűnösök iránt, ezt még csak sajnálni sem igen lehet. Az efféle érdek-bűnöző - mint amilyennek ez látszik - megérdemli sorsát.

Kíváncsiak követik hármukat. A Mária Valéria utcán haladnak, s már a hídhoz érnek. Talán a pestvidéki törvényszékre igyekeznek.

Most azonban valami furcsa dolog történik. A két csendőr megáll, a világos felöltős alak kezét nyújtja előbb az egyik kakastollasnak, majd a másiknak. Azok szépen paroláznak vele. O lecsap a Dunapart felé, a két csendőr pedig átballag Budára a hídon.

Egy kis tévedés. Mint egy mozidrámában. Mindenki örül.

289