Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1934

A hölgy észreveszi és elszégyenli magát. Vissza akarja csomagolni a süteményeket, de zavarában valamennyi a kocsi padlójára potyog.

A kislányból teljes erővel kipukkan a nevetés.

A nő a legközelebbi megállónál dühös pillantással, vérvörösen leszáll, ruhájáról, szájáról törli a habot.

A kislány illedelmesen, komolyan ül tovább a helyén, mintha mi se történt volna.

Az uzsonnakávéjára gondol.-i.

1934. március 11., szombat, 8. old.

Körbe-körbe

E

gy gépkocsi siklik nesztelenül az úttesten. Vakító fényes, előkelő alkotmány. Elöl a mellvértje telis-teli van verve kápráztató kitüntetésekkel, arany és ezüst érmekkel. Olyan ez a kocsi, mint valami diadalmas hadvezér a közkatonák között. Szinte furcsa, hogy a többi nem áll sorfalat, amíg elvonul, s nem harsannak kürtök az érkezésekor. Mi mindenesetre mélyen meghajtunk előtte hódoló alázattal. O azonban ügyet sem vet ránk. Csaknem keresztülgázol rajtunk.

Sokan várják a társaskocsit a megállónál. Sokáig késik. Egy csinos fiatal lány türelmetlenségében valami táncdalt dudorász, s a lábát lassan, majd egyre gyorsabban mozgatja az ütemére. Már táncol is rendes, szabályos tánclépésben. Egy fiatalember szintén nem állja tovább, s az ő lába is a dallam ütemére perdül. A várakozás hevében már csaknem mindenki táncol. De a két fiatal őszintén, jókedvűen. Igazi nagyvárosi kép. Szinte kár, hogy már jön a kocsi.

286