Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1934
Körkép Mi mindent lát az ember, ha az első tavaszias napon sétálni megy? Lát kalapot röpülni, amely után fut valaki. Piros sapkás hordárt az utcasarkon ülni. Svábasszonyt hóvirágot árulni. Kék fátyolos német dajkát ruganyos gyerekkocsit tolni. Kisfiút kerekes futrinkán robogni. Egy vállalkozó szellemű ifjút kiskabátban. Szabósegédet ruhaakasztón új ruhát próbára vinni. Inasgyereket fütyörészni. Sok fakó, kopott arcot. Sok lyukas cipőt. Az utcai telefonfülkében fiatal nő áll és telefonoz. Kezében póráz, s a póráz végén, kívül az üvegkalitkán, hatalmas német juhászeb. Ugyanabban a kezében tartja a telefonkagylót, amelyikben a póráz végén a hurkot. És bár nem halljuk, hogy mit mond, és hogy mit mondanak neki, szegény eb a házikón kívül pontosan jelzi a nő izgatott vagy kevésbé izgatott kedélyállapotát. A póráz - nyilván a beszélgetés folyománya szerint - hol megfeszül, hol meglazul, s a kutya, mint bábszíbházban a bábú, melyet felülről rángat egy láthatatlan kéz, mozog, táncol ide-oda a telefonozó lelkiállapotának ütemére. Bábszínház a pesti utcán. A kislányt kivitték az Állatkertbe. Sorra mutogatják neki a különböző szelíd és vad állatokat, a madarakat, majmokat, s fölvezetik a vidra-tó melletti farkastanyához is. A kislány nézte-nézte a farkast, elgondolkozott, majd kis idő múlva így szólt:- Most menjünk a Piroskához. Budai mellékutcában kis kirakat. Csupa gyermekes tárgy. Keltő órák, melyeknek számlapján bohókás néger asszony forgatja jobbra-balra a szemét, vagy műtornász végez pontos „percre járó” tornagyakorlatokat. 283
