Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1934

Pesti utca

A kávéházban egy úr éjjel az összes újságokat kéri az újságosfiútól.

A magyar és a külföldi napilapokat, hetilapokat, képes folyóiratokat. Az újságos vagy egy negyedóráig hordja asztalához a papírhalmokat. Valamennyi szék tetejezve van már körötte újsággal, s ő nyakig merül benne, mint valami langyos vízzel teli medencében.

Kezébe veszi az egyik újságot, zsebébe nyúl, majd mélabúsan dugja ki fejét a papírtengerből.

Vissza az egészet. Hiába volt. Otthon felejtette a szemüvegét, s e nélkül olyan, mint a világtalan, egy betűt sem tud elolvasni.

A kávéházi ruhatáros látta, hogy valami zavar történt, kilépett ketrecéből, levette öreges szeméről a fekete csontkeretes okulárét, s átadta a vendégnek.

Az elmosolyodott a kedvességen, de nem nyúlt az üveg után.

— Honnan gondolja, hogy jó nekem a maga szemüvege? - kérdezte tőle. - O, egész biztosan jó, nagyságos úr - nyugtatta meg a ruhatáros. - Huszonöt év óta eddig még minden vendégnek jó volt. Még senki sem panaszkodott rá.

Az elemi iskola negyedik osztályában a tanító kihívta az egyik kisfiút a táblához felelni, s a következő három szót diktálta neki, azzal, hogy írja le a táblára: tej, vaj, haj.

A fiúcska állt, állt, egyik kezében a fehér krétával, másikban a szivaccsal, s nem mozdult.- No, írd le, fiam, miért nem írod már? - türelmetlenkedett a tanító.

A gyermek csak állt, lesütött szemmel, morcos arccal, s nem moccant.

Végül is elfakadt sírva.

268