Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1933

Pesti utca

S

ötét délután. Ólmos-síkos az út. Bice-bócán bukdácsolnak a járókelők, mint albatroszmadarak a havon. Mindenki óvatosan vigyáz saját magára, s a többiekre is. A villamosok, gépkocsik is idegesen ügyelnek az emberekre, s az emberek azokra. A járókelők tömegesen várakoznak az átjárásnál, talán távolabb is, mint okvetlenül szükséges. Egyszerre az egyik forgalmas utcasarkon, közvetlenül az üggyel-bajjal csúszó villamoskocsi előtt, tíz-tizenkét esztendős kislány fut át. Sapkája alól hátul két szőke hajfonat libeg utána.

A közelben levők nagyot sikítanak. A villamos csupán néhány ujjnyira volt tőle, egy pillanat, s menthetetlenül elgázolja. A kislány arca lángol. Érzi, hogy minden szem rátekint. A kocsivezető káromkodik. Az átkelésre várakozók csoportjában pedig valamennyi nő önkéntelenül haragos, anyai szavakra fakad.- Haszontalan kölyök. Szemtelen béka. Könnyelmű tacskó. Nem tud vigyázni. Majdnem elgázolta a villamos - szidalmazta ki-ki véralkata szerint, olyan családiasán, olyan otthonosan, mintha saját gyermeke volna.

Egyik bundás hölgy sehogyse tudja türtőztetni magát, s jókorát buffant a kislány hátába, másik pedig a szőke hajfonatát rángatja meg.

A kis büdös egy kukkot se szól. Örül, hogy ennyivel szabadult. Bizonyos, hogy többé nem fut át ilyen meggondolatlanul a síkos úttesten, a villamos előtt.

Vidéken, ha leesik a hó, honnan, honnan nem, egy szemvillanás alatt előkerülnek a szánok, a csörgős hátú lovak, s békebeli téli világot varázsolnak a havas városra.

265