Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1933

kifutófiú, kisinas csak van a környéken, az mind ütemre emelgeti a lábát, úgy evez a kezével, mint a futók.

Egyszerre azon vesszük észre magunkat, hogy mi is így kapkodjuk fölfelé a lábunkat és evezünk a kezünkkel.

A gyerekek utánozzák a felnőtteket, a felnőttek pedig a gyerekeket.

Gyakran ismétlődő jelenet az utcán:

A villamoskalauz vagy postás szóba áll valami jóképű, fiatal lánnyal. Egy darabig enyeleg vele. Aztán - honnan, honnan nem - előbukkan egyik vagy másik társa. Kalauz vagy postás. Esetleg rendőr. Vagy más egyenruhás altiszt.- A felesége nagyon várja már otthon, a gyerek is sír - hangzik a szokásos figyelmeztetés.

A lány elrebben, az udvarló pedig, akinek többnyire egyáltalán nincs is felesége, bosszús mosollyal dohog a kartársra, aki elfüstölte mellőle a csinos kislányt.

Legközelebb aztán ő is hasonló módon alkalmazza a jól bevált módszert, és majd bosszút áll az ártatlan tréfáért ...

1933. október 19., csütörtök, 8. old.

Pesti utca

A

Ó

don, budai házacska. Nap-nap után arra visz el az utunk. Egyik földszintes ablakában húsz esztendő óta irkából kitépett, kockás papírszeletke van kitéve. A papíron ákom-bákom női kézírással írott szöveg olvasható: „Hat szék és egy aranykeretes tükör eladó.”

A szöveg húsz esztendő óta ugyanaz. Csak az írás öregesebb és kuszább évről-évre.

249