Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1933
Napbarnított arcú, nyílt tekintetű, jólfésült, ápolt fiatalember. Egyetemi képzettséget sejtető értelmes arca van. Koldus. Kéregét a belvárosi utcákon. Mellesleg van valami testi hibája is. De ez alig tűnik föl. Megfigyeltük: nemigen adtak neki alamizsnát az emberek. Zavarba hozta őket az értelmes külső, a nyílt tekintet, a napbarnított arc, a nyugodt szempár. Az, aki kéregét, ne legyen túlságosan szánalmat keltő, de ilyen magabízó, ilyen fölényes és öntudatos se legyen. Legjobb ebben is - mint mindenben - az arany középút. A kisszakaszjegy, melyet tantusznak, érmének, sőt egyszerű jelentésszűküléssel beszkártnak is neveznek, bevonult a használatos pénznemek sorába. Fizetnek vele társaskocsin, fölvonón, sőt falusi árusok is elfogadják a vásárcsarnokban. Legjobban mégis a kéregetők jártak vele. Kétfilléres helyett kapják. Igaz, hogy gyakran tízfilléres helyett is.-i. 1933. október 14., szombat, 6. old. Körbe-körbe Ö reg budai nénikék reggelente fölteszik csipkés főkötőjüket, magukra kapják mantillájukat, s első útjuk a temetkezési vállalkozó kirakata elé visz. Ott elejétől végéig elolvassák az összes újonnan kifüggesztett gyászlapot. „Y. X. Élt huszonhat évet, meghalt élete virágjában, a halotti szentségek ájtatos fölvétele után. Gyászolják vigasztalhatatlan szülei, testvérei, vőlegénye.” Valamennyit végigolvassák. Aztán egész nap erről beszélgetnek, ezt tárgyalják. Meghányják-vetik egymás közt az eseteket. Az ismeretlenekét 246
