Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1930

Budapest - idegen tükörben

Afrikaiak, ázsiaiak, ausztráliaiak- Rothermere hatása - A diadalmas cigányzene - Néhány érdekes levél

H

ogyan látnak bennünket a külföldiek? Mi fogja meg azokat a világjáró idegeneket, akik iderándulnak messze országokból, távoli világrészekből? Milyen emlékeket visznek el magukkal, és mi foglalkoztatja képzeletüket, mikor reánk gondolnak? Melyik nép áll a látogatók listáján első, második, harmadik helyen? Ezek a kérdések foglalkoztattak bennünket, mikor fölkerestük az idegenforgalmi irodát, hogy fölvilágosítást kérjünk tőle az idegenforgalom mai állásáról.

Mindenekelőtt megállapítható, hogy Budapest már nem az a vidéki város, mely a régi osztrák időkben volt, mikor az idegeneket Bécsben - rendszeresen és gonoszul - lebeszélték arról, hogy a magyar fővárosba ránduljanak. Amint a kimutatások bizonyítják, a Magyarország iránt való érdeklődés nőt- tön-nő, és ezt semmi se tartóztathatja föl. Különösen sokat használt lord Rothermere, aki a Daily Mw7-ban állandóan ébren tartja a magyar kérdést. Csakis ezzel magyarázható, hogy míg a békében, 1913-ban, mindössze 1685 angol fordult meg nálunk, most, 1929-ben, 4076 angol jött Budapestre.

De más vonatkozásban is fellendült az idegenforgalom. Csak a magyar vidékről fölutazók száma apadt vissza, ami a gazdasági válsággal, a pénztelenséggel magyarázható. Tavaly 352 japáni, 308 afrikai, 430 ázsiai, 157 ausztráliai vendégünk is volt. Békében egy évben csak huszonhat

23