Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1933
- Kénytelen voltam beadni derekamat - mondotta -, mert rettentő sok bajt okozott nekem az, hogy eddig nem játszottam. Valamit csak kellett csinálnom, én tehát az emberszólás művészetét gyakoroltam. Ebből aztán annyi kellemetlenségem támadt, hogy jó idő kell hozzá, amíg sikerül a dolgokat rendbe hoznom. Azóta - nehogy megint eljárjon a szám - mihelyt társaságba lépek, azonnal leülök a bridzsezők közé. Ott aztán vagy pletykálunk, vagy bridzsezünk ... Az utóbbi sűrű idegenjárás alkalmával láttuk egy budai útkereszteződésnél, hogy egy hölgy nagyon nézegeti a járműveket igazgató rendőrt. Többször visszafordul utána, mintha valamit keresgélne emlékezetében. Egyszerre kitörő örömmel rohan a kocsiút felé:- Bonjour, monsieur, c'est vous? - kiáltja.- Bonjour, madame, ah vous êtes ici, à Budapest? Ah quelle surprise - hadarja kitűnő francia kiejtéssel a magyar rendőr. Amint kiderült, a magyar rendőr abban a francia városkában volt hadifogoly, ahol a hölgy lakott. Épp az ő gazdaságukban dolgozott. Annyi év után, a szokatlan formaruhában is ráismert a francia nő a magyar fiúra. Pista, a pajkos, szófogadatlan fiú, megsemmisítő fölénnyel bánik szüleivel. Annál meglepőbbnek találta édesanyja, hogy egy délben határtalan nyájassággal köszöntötte mindjárt az ajtónál:- Kezedet csókolom, édes, drága, jó anyukám. Az anya egy pillanatig elbámult, lefegyverzetten. Majd hirtelen felülkerekedett és szigorú hangon kérdezte:- Mit csináltál, te haszontalan?- Honnan tudod, anyukám? - hangzott a felelet. Az állatkedvelő író, hatodik emeleti lakásába, kutyája, macskája, teknősbékája, táncoló egere és különböző madarai mellé, utóbb egy mókust is szerzett. A mókus vígan ugrált-bukfencezett kalitkájában s szabadon is, szerte a lakásban. 221
