Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
Zeke Gyula: A Pesti Hírlap "Pesti utca" című sorozata és a hozzá csatlakozó szövegek szerzőségéről
A szöveget általában a helyesírás mai szabályaihoz igazítottam. Kivételképp meghagytam egy-egy olyan szóalakot - cepel, járómű, lélekzet, mezítelen, vonaloz, s így tovább -, amelyek mai archaizmusa nyelv- és olykor várostörténeti értékkel is bír, s amelyek esetenkénti ismételt előfordulása önmagában is a szerzői egykezűség bizonyítéka. Nem véletlen a Lipótvárostól északra épp az 1930-as években kiépült új városrész kettős névalakja sem. Kosztolányi 1934-ben az új Lipótváros (07. 24/5.), 1935-ben (11. 30/2.) pedig már az Uj-Lipótváros alakot használja a ma helyesnek tekintett Újli- pótváros helyett, a városrész fokozatos önállósodása hű nyelvi tüneteként. Természte- sen tisztában vagyok az efféle eljárás támadható voltával, a kritikai kiadás szerkesztői e tekintetben is felülbírálhatnak majd. Az írásokat megjelenésük időrendjében közlöm. A tartalomban nem, csak a maguk helyén hozom az alcímeket, a kurziváláso- kat pedig - ha nem töltöttek be nélkülözhetetlen funkciót - a szövegekből is elhagytam. (A „színpadra vitt” Szomorít idill a cselédszerzőnél című 1931-es riport esetében például kivételt tettem, ott a kurziválás- nak dramaturgiai szerepe van.) Megítélésem szerint egyik sem volt a része Kosztolányi leadott írásainak, mindkettő utólagos szerkesztői hozzáadás eredménye. Amint látják, az alcímek a sorozat előzményének tekinthető szövegekben gyakoriak, utána elmaradoznak, nem volt már rájuk szükség a kortárs olvasó figyelmének felkeltésére. A tartalomban viszont a cím után mindig adom a megjelenés idejét (az éves tagolás miatt csak a hónapot és a napot), erre a sok azonos című írás elkülöníthetősége végett volt szükség. Az egyes szövegtételek későbbi idézője tehát akkor jár el megfelelő módon, ha a cím mellett - Pesti utca, Körkép, Arcélek, és így tovább - megadja a megjelenés dátumát is (1932. 02. 09.), valamint a fönt látott módon az írás főszövegen belüli tételszámát (/2.), így juthat el az ő olvasója „A kelenföldi villamoson fekete ruhás, fejkendős parasztmenyecske jön a városba” kezdetű szöveghez. Az írások kivétel nélkül a Pesti Hírlapban jelentek meg. Kosztolányi ugyan szinte mindigjelen volt egy-egy írásával a Pesti Hírlap Vasárnapja számaiban és jobbára a lap különféle alkalmi kiadványaiban is, ennek a sorozatnak a darabjai azonban csak a napilap rendes számaiban láttak napvilágot. Megítélésem szerint a „Pesti utca” sorozatcímtől eltérő, már többször említett, címeket („Arcélek”, „Előképek”, „Körkép”, „Körbe-körbe”, „Pillanatképek”, és így tovább) sem Kosztolányi adta, folytonos váltogatásukkal ugyancsak a szerkesztő próbálta színesebbé tenni a sorozatot. Erre mutat legalábbis - az olvasó maga is láthatja -, hogy a különféle címek alatt megjelent szövegtételek felcserélhetők, semmi olyasmi nincs bennük, ami komolyan indokolná, hogy éppen melyik cím alatt állnak. Kosztolányi bizonyára szállította őket a maga ritmusában, a szerkesztő pedig gazdálkodott velük. Erre is akad bizonyíték, az 1934. szeptember 14-én közölt Körkép az utolsó tétel utolsó mondatától eltekintve szó szerint megegyezik az október 14-én hozott Körkép szövegével, amelyet ezért nem is adok közre itt. A legvalószínűbb ok: a szerkesztő mellényúlt a fiókjában, s nem vette észre, hogy egy már lehozott anyagot 21
