Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1932
azt hívén - mint minden kisgyerek a villamosban -, hogy 6 igazgatja a járművet apró kacsóival, s nélküle a villamos el sem tudna indulni. Hatalmi érzés feszítette kis szívét. A vámnál a villamos megállt. Fiatalember futott örvendező arccal a villamos ablaka alá.- Sanyi bácsi, Sanyi bácsi! - kiáltotta föl. - Csakhogy látom. Már olyan régóta keresem. Beszélni akarok magával. Fontos beszélni valóm van. A munkás fölállt, hogy kiszálljon. De egyszerre megtorpant.-Átszállhatok én másik kocsira ezzel a jeggyel?- kérdezte a jegykezelőt.- Ezzel bizony nem - mondta a kalauz. A munkás visszaült a helyére.-Sajnálom, nem szállhatok ki. Majd máskor, Jani-kiáltotta ki megadóan. A kisgyerek csodálkozva nézett apjára. Aztán elengedte a kallantyút. Többet hozzá se nyúlt az egész úton. Olyasmi rémlett föl benne, hogy talán mégsem egészen ő igazítja ezt a villamost. Az elhagyott, üres lakás erkélyének keresztfájára a házfelügyelő kiakasztotta molyosodó kék kabátját szellőztetni. Az őszi szélben úgy leng ez a kabát, mint valami akasztott ember. Aki fölnéz rá, összeborzong. Csak aztán mosolyodik el... 1932. október 11., kedd, 6. old. Pesti utca A z öreg utcasöprő egész héten hatalmas nyírfasöprűjével söpörte- tisztogatta az utcát. Vasárnap délelőtt ünneplőbe öltözött, elment a templomba. Visszafelé jövet, amint lassan ballagott hazafelé, a hegyoldalon, az arany őszben, az aranyba öltözött fákról arany levelek hulldogáltak lába elé, a földre. 179
