Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1932

számára az ennivalót, fűszert, amit az kis papírlapon kér tőle. A pénz is bele van csomagolva a papírosba. A harmadik emeleti lakó kihajol az ablakon, s húzza, huzigálja fölfelé a tele kosárkát. A kép most egészen olaszos. Milyen hangulatot tud teremteni egy ilyen zsinegen rángó ügyes kis kosárka ...

1932. októba' 5., szerda, 5. old.

Pesti utca

B

udapestre megérkezett a yo-yo. (Már van derék magyar neve is: sodrókának hívják.) Egyszerre - egy napon - lepte meg az embereket. Olyan hirtelen, olyan hevesen támadt, hogy az okosabbak jobbnak vették nem is védekezni ellene. Ezek ismerték a járvány természetrajzát. Azok, akik elsők között kapják meg, könnyebben túlesnek rajta, a később fertőződöttek nehezebben menekülnek belőle.

Asszonyok, lányok, öregek, gyerekek, felnőtt férfiak sodrókát pöndöríte- nek az utcán, jól öltözött hölgyek a gépszekérben, a villamosban, amíg a kalauz jegyüket lyukasztgatja, egyik kezükkel titokban a sodrókat próbálgatják visszasiklatni kezükhöz, felnőtt emberek a sétatéren kikapják a gyerekek kezéből, s tanulgatják. Hiába sírnak a gyerekek, nem adják nekik vissza. Egyik gimnáziumban, csupán a nyolcadik osztályban húszat koboztak el egy délelőtt a tanárok.

Tízpercben aztán ők maguk sodrókáztak a tanári szobában. Alig akarták abbahagyni.

Egyik utcai fülkébe fiatal nő tér be telefonozni. Barátnője azalatt odakünn várja az utcán, az üvegkalitka előtt.

A fiatal nő leemeli a hallgatót, bedobja a húszfillérest, tárcsázik, s kimerítően beszélget.

Amikor később az utcára lép, bosszús arccal szól a barátnőjéhez:- Na ebbe a telefonfülkébe se jövök többet.

177