Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1932

fajta női klubok váltogatják-cserélgetik gazdáikat. Ismerünk olyan úrinőt, aki nemrégiben még saját előkelő gépkocsiján, kocsivezetővel utazta be a külföldi fürdőhelyeket, s ma egylovas kordén vagy harmadosztályú vasúti kocsiban járja a falvakat, tanyákat, s a harisnyaszárba vagy ládafiába rejtett arany- és ezüstpénzeiket, régi vagy törött ékszereiket vásárolja meg a falusiaktól, s csekély haszonnal adja tovább a kereskedőnek. Nem érdektelen, hogy a németajkú falvakban akad a legtöbb ilyen drágaság, és hogy gyakran kerülnek elő Mária Terézia vagy József császár korabeli tallérok is a harisnyaszárból vagy ládafiából.

Manapság a mozi, a rádió korában - úgy látszik - a tudományos tolvajnyelv is közkinccsé vált. A villamoson halljuk, amint fiatal parasztlegény, kendős falusi nénikének mondja:- Hisztérikus egy nő az a Boris. Nem illik az a mi családunkba.

A mai kor sok régi szokást levetkezett. Az utca sem az a zárt, merev terület többé, mint valamikor volt. Leomlanak a válaszfalak. Ma már tudjuk, hogy körülbelül mindannyian egyforma vágyakkal, indulatokkal, érzelmekkel járkálunk a világban. Nem akarjuk másnak mutatni magunkat, mint amilyenek vagyunk, s nem vagyunk többé oly szigorúak sem önmagunkhoz, sem másokhoz. Ma már lépten-nyomon esznek az emberek az utcán, olvasnak, veszekednek. Láttunk egy fiatal nőt, aki az utcán kicsavarta töltőtollát, a levélpapírt a körúti ház falának támasztotta és írt-írt rendületlenül...-í.

1932. május 29., vasárnap, 8. old.

146