Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1932

A forgalmas körút sarkáról kis mellékutcába térünk. Ódon ház kapujára nagybetűkkel van kiírva: „Itt frissen fejt tej kapható.”

Vajon hogy érzik magukat ezek a budapesti tehenek itt, a világvárosi forgalom tőszomszédságában?

Meglátogatjuk őket.

Villannyal gyéren világított istállóban nyolc ösztövér tarka tehén álldogál a jászolnál, s majszolja a száraz szecskát. Éppen itt az esti fejés ideje. Két asszony falusi álöltözetben, rokolyában, piros pipiskendővel fején, alumínium-sajtárba feji a habzó tejet. A frissen fejt tej itt is éppoly illatos, meleg, akár a tanyán. A gazda itt is csupa panasz.- Nem érdemes tehenet tartani, ráfizet az ember, többet megeszik, mint amennyit jövedelmez, nagy az adó, a tehenek itt csak leromlanak. Nyáron se lehet kihajtani őket. Olyanok, mint a rabok.

Szegény rab pesti tehenek. Ök még a tanyáról valók, de az egyik nemsokára borját vár, s az már pesti születésű kisborjú lesz. Nem ugrándozhat a füvön. Szegény ki spesti boci. Előre is övé a részvétünk.

Az utcán öregúr pórázon vezeti kutyáját. Azaz, jobban mondva, kutyája vezeti őt. Elnézzük, hogy húzza-ráncigálja ide-oda, át a másik oldalra és vissza, a fal mellé s a kocsimra. Az öregúr úgy követi fiatal virgonc kutyáját - ahogy mondani szokás - mint a kutya a gazdáját.

A villamoson két fiatal nő ül. Egyik gyászruhában van.

Budapest néma város. Itt hangtalanul ülnek vagy bandukolnak egymás mellett az emberek. A két hölgy szokatlanul hangosan beszél. Az egész kocsi rájuk figyel.- Éppen bálba készültünk - mondja a gyászruhás nő-, föl voltam már öltözve, benyitok a hálószobába, hát ott fekszik az ágyon. Már nem élt. Morfint vett be.- Furcsa - mondja a másik -, miért tette? Hiszen mindig olyan jókedvű volt.- Nem tudom. Mindig olyan jópofa volt - felel a kérdezett.

Az egész villamos elkomorul. Valamikor csak ötfelvonásos drámákban hallott az ember annyi hátborzongató eseményt, mint amennyit ma lépten-nyo- mon, itt és ott, a villamoson és utcán. Drámák pár szóban, dióhéjban ...

1932. március 23., szerda, 4. old.

137