Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1932

tengelye körül. Egyszerre szó nélkül, keservesen sírva fakad. Olyan most, mint a gyerek, aki elől a kajtár macska elcsente az ételét.

A kórház kertjében katonás rendben állanak a rózsafák. A téli időjárás viszontagságai ellen gondosan rongyokba, papírba csomagolták őket, vízhatlan vászonba pólyálták, remekül bekötözték. Nyugodt érzés önt el bennünket. Nem lesz semmi bajuk a télen, nem fognak meghűlni. Ezek a rózsafák kitűnő ápolásban részesülnek. A lehető legjobb kórházi ápolásban.

Öt kisfiú - hátán mindegyiknek iskolatáska - közrefogja a hatodikat. Annak a kezében hosszú rúd árpacukor van, azt tördeli darabokra. A gyerekszemek mohón csillognak. A kis cukorkatulajdonos azonban rossz számoló lehet, mert mire mindnek adott, neki magának nem maradt. Dühösen kiabálni kezd, és vissza akarja venni jogos tulajdonát. Üt, rúg, boxol. Parázs verekedés támad az utcán. Az öt, aki a cukorból kapott, megveri a hatodikat, azt, aki a cukrot vette. A felnőttek fejcsóválva nézik ezt a jelképes jelenetet, de nem segítenek.- Hadd tanuljon a maga kárán - mondja egy fehér bajszú öregúr.

Sötétedik. Fenn az égen feltűnik a csorba telehold. Majdnem egészen kerek, csupán egy szeletke hiányzik belőle. Négy esztendős kislány ballag hazafelé édesapjával. Fehér főkötő van fején, orrán csontkeretes pápaszem. Olyan, mint valami szigorú, pöttöm nagymama.- Látod, kislányom — mondja az édesapja — milyen kerek a hold. Akár a zsemlye.- Igen - felel a kislány - csak az a kár, hogy valami rossz fiú letört belőle egy kicsit...-11932. február 23., kedd, 6. old.

130