Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1932

mondja azt, ami nem új, de a bolhapiacban kedélyesség van, a másodkézi áruban még tisztaság és csín is lehet.

A mai budapesti ócskapiac olyan, mint valami visszás, lidérces álom. Fonákjára fordított öröm. Minden, amit itt látunk, rozoga, törött, szutykos, ócska, rozsdás, elrontott. Szinte valószínűtlennek rémlik, hogy ezt a lim-lo- mot még valamire használni is lehet, hogy ebben valakinek még öröme telhetik.

A bódék, melyekben még néhány hasznavehető holmi akad, üresek és elhagyottak. Úgy tizenegy óra tájban a tér szélén, két sorba szorosan egymás mellé állanak az eladók, de a két sor között hömpölygők csaknem mindegyike is szorongat valamit markában, amit hol halkan, hol hangosan kínál eladásra. A fiatalemberek többnyire órát árulnak, s ezt többnyire suttogva kínálják. Egy férfi nikkel cigarettatárcát szorongat, olyasfélét, mint amilyent férfiruha-áruházakban szoktak ajándékul osztogatni. Ez minden árulni valója. Egy öregember, akinek lába rongyokba van bugyolálva, tíz fillérért kí- nálgat egész estig egy tollatörött kulcsot, egy kopott csavart s egy vízvezetéki csat felső részét. Nem akad rá vevő. A férfiak mind soványak, az asszonyok között akad néhány kemenceszerűen vastag is. Roskatag alakjuk a fakó kendőkben szinte bibliai szenvedést tükröz. Egyikőjük előtt a földön gombok vannak kirakva. A gombok között alig van két egyforma. Itt-ott régimódi, tölcséres gramofont recsegtetnek, használt tűvel, repedezett lemezekre. Tíz fillérért kelesztett süteményt árulnak. Túrósat, mákosat. Akkora egy-egy, mint holmi cipó. Itt minden olcsó. Fillérekbe megy minden. Tortaszeletet is kapni tíz fillérért, szép rózsaszínűt, barnát, pirosat. Cukrot két fillérért. Az asszonyok többnyire ezt veszik, de olyik adós marad az árával. Vásárolni alig vásárol valaki.

Egy ötéves fiúcskát öltöztet föl az édesanyja tetőtől-talpig ócskába. Télikabátkáját két pengő hetvenért vette, kesztyűjét negyven fillérért, sapkáját harmincért. A kisfiú szeme ragyog az örömtől. Látunk néhány hiányos, csorba sakkfigurát, elcsámpult s a nedvességtől megkérgesedett gyermekcipőt, rút játékbabákat, repedt tányérokat, csorba bögréket, régi fényképeket, kinyúlott harisnyakötő-gummit, elromlott kávédarálót, vashajtűt, fakult papírrózsákat cserépben, egy csupor gyanús szilvalekvárt, tintásüveget, leszedett rádiódrótot, rozsdás falbontó szerszámokat, orrfecskendőt, egy marék fokhagymát, melyet tulajdonosa rétesbe, tortába, palacsintába ajánl tréfásan, azután látunk német háziáldást, kiégett villanykörtét, imád- ságos könyvet, piszkos falovat, ócska ókulát, azonkívül cipőt, cipőt, rengeteg sarkalt, talpalt és fejelt cipőt, még báli topánkát is. Úgy látszik, a saját jobbik lábbelijét árulja valamennyi, mert a lábán mindegyiknek csak szakadt van. Falusi legény harmonikát próbálgat. Egy asszony kis bögrében na128