Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1931
A pesti utca Nyelvlecke - Kémlelő tükör - Iskolai idill A belvárosi utcák déli sétaútjain mantillás, régimódi nénike szólítgat- ja meg az embereket. Ötven fillérért adok német-, francia- vagy angolórát. Korkép. Nehéz a gazdasági helyzet, rossz világ jár most, kevés a pénz. De azért mégis csodálkoznánk, ha az öreg nénikének nem akadna fölös számmal tanítványa. Hollandiában (s Bajorország régi városaiban) az úriházak ablakain elmés szerkezetű tükröcskék vetítik a szobánkba a külső, utcai élet forgását. Spionnak nevezik az ilyen tükröt. Régente a nőknek nem illett kíváncsiskodni, ablakban mutatkozni s hogy mégis lásson-tudjon mindent, ilyen kémlelő-tükröt tétetett az ablakára. Egyik budai palota második emeletén most fölfedeztünk egy ilyen tük- röcskét. A lakás úrnője nem kíváncsiskodásból szereltette föl, hanem azért, hogy a ház elé rendelt gépkocsit láthassa, s télvíz időn ne kelljen ablakot nyitnia vagy a szobalányt leküldenie. így válik a régi, játszi kémlelő-tükörből a legmaibb élet gyakorlati célú eszköze. Reggelente a Vérmezőn urak, dámák lovagolnak, lovászok futtatják gazdáik nemes járású paripáit. Egyik lovász fényes szőrű pej hátán poroszkál le mindennap a Várból. Haza azonban többnyire gyalogszerrel baktat, mert a makrancos csikó - hogy, hogy nem - mindig megszökik, s a pej, a környékbeli gyerekek vidám visongása közepette egymaga nyargal föl a várbeli 103
