Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)
Alakok
A vicéné Verses jegyzetek egy budapesti költő naplójából E gy pesti bérház aszfaltudvarába gyakran lenéztem csendes alkonyórán, mikor az agy a munkától kifárad és ónjuk az írást, az olvasást s a fáradott szem is bámulni vágy csak: és ekkor a kert szürke négyszögén egy furcsa, borzas lény ötölt szemembe - oly ismerős, és mégis ismeretlen - s töprengve gondolkodtam ott magamban, hol láttam őt? Ki ő? És mit csinál? Töprengve gondolkodtam életéről, kis barna arca, búbos kontya, púpja a megszokottság bánatát lehelte és fúrta oldalam a bús titok, minő lehet az ő kis élete? Ó, a vicéné. A szemét kerúbja. Piszoktündérke, Porseprőkirályné, kétségtelen, nem érdekes ma már- divatja-múlt sujet, rossz Zola-téma s mi engem illet, most is jobb szeretnék lebegni halk, szimbolikus ködökben, elhagyni a szemétgödör-poézist és nagy, vörös hattyúkról énekelni, mik csendben úsznak álmatag tavon, 93
