Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)
Kávéház és más vendégterek
másként döntött. Egyszerűen megszökött. Rohant-rohant az utcán. Úgy tervezte, hogy bemegy az írói Körbe, legalább hatvan koronát nyer, azt testvériesen három felé osztja, mindenkinek húsz-húsz koronát. A bakkasz- talnál, a koporsó előtt Homonna ült, a híres nyerő, egy tekintélyes hírlapíró, aki abból élt, hogy a bankokat zsarolta. Ezt rossz ómennek tartotta. A kerek, csábító aranypénzt mégis odadobta a zöld mezőre, egyösszegben. Tétjét minden feltűnés nélkül besöpörték. Ezt azonnal megállapíthatta. De vagy tíz percig állt meredten, mintha arra várna, hogy egy világforradalom megváltoztatja a sors fóllebbezhetetlen döntését, s akkor az aranyát visszaadja majd a bankár. A kávéházban úgy várták, mint a megváltót. Kaniczkyt két hordár fogta körül, aki visszaérkezett és követelte a pénzét. O egy darabig észokokkal próbálta magyarázni nekik, hogy nincsen igazuk, majd bevett egy aszpirint, öt perc alatt lekente krokiját a hordárok fedezete mellett, s eladta, szintén a hordárok fedezete mellett. Még pénzt is hozott haza, és dobott valamit barátainak. (Esti Kornél. Összegyűjtötte és a szöveget gondozta Réz Pál. Budapest, 1981, Szépirodalmi Könyvkiadó, 81-89. old.) 86
