Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)
Zeke Gyula: "Budapest, itt éltem én!" Kosztolányi Dezső Pesten és Budán
rin t az utolsó - szöveg épp a Ferencvárosról íródott!) Kosztolányi talán az itt is olvasható Pesti képeskönyv kis kerületi szövegfutamai révén igyekezett utóbb beteljesíteni az akkor hamvába holt tervet. Jóllehet nyelvészeti tárgyú írásai egy egész kötetet töltenek meg, a Pesti nyelv fejezet itt sovány, csak négy szöveget tartalmaz. Mégis fontosnak tartottam kiemelni őket, mert mutatják, hogy Kosztolányi mennyire az élő magyar nyelv részének tekintette a születőfélben lévő pesti nyelvet, mennyire figyelte alakulását, legapróbb rezdüléseit. Számos föl nem vett szövegének egy-egy bekezdése, kisebb észrevétele is tanúskodik erről. Sokatmondó, hogy e vonatkozásban is kiemelhette és védhette a pesti kávéházat. „Csak tessék szidni a kávéházi nyelvet. Valaha a csárdák nyelve is savanyú volt, amíg ki nem robbant a csárdából a kiskőrösi zseni. Ma nincs pestibb és magyarabb a kávéscsárdánál.” (Csibésznyelv) A Városi lélek fejezet szövegei megkerülhe- tetlenek lesznek mindazok számára, érkezzenek bármely szakma biztonságos fogalomvárából, akik a nagyvárosi kollektív én kiszámíthatatlan, veszélyesen pulzáló szellemteste felé igyekeznek közelíteni. A Budapest felett az ég verseit és prózai írásait végül a magam s az olvasó gyönyörűségére különítettem el. Szelíd emlékeztetés ez, költőről van szó, aki lírai szenvedélyét számos hírlapi írásában furcsamód sokkal inkább szabadon engedte, mint a prózájában, a regényeiben és a novelláiban. 85 Kosztolányi Dezsőré: Kosztolányi Dezső Budapestje. Gépirat, é. n., 3 f. MTA Kézirattár Ms 4629/8. Pesti utca Kosztolányi Dezső, felesége és fia kéziratos hagyatékának megmaradt részét a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára őrzi. Sáfrán Györgyi már említett (4. lj.) repertóriuma segítségével leltem rá Harmos Ilona egyik publikálatlan visszaemlékezésére, amely a Kosztolányi Dezső Budapestje címet viselte. Valamikor a hatvanas években vethette papírra, s a kérdése kimondatlanul is azonos a miénkkel: miként lehetséges, hogy a szinte teljes alkotó életét Budapesten leélő író jelentősebb munkáiban oly kevés figyelemmel illette a várost. Harmos Ilona igyekszik felvonultatni az ezt ellensúlyozó érveket. Nem véletlenül példálózik a jórészt itt is szereplő versekkel, s írja mára prózáját is érintve a következő sorokat: „Megénekli a pesti villamost, a kalauzt, a körúti nőket, a tabáni szegényeket, a Lo- godi utcát, a Szent István napi körmenetet. Már egészen ezé a városé. Számtalan elbeszélése szól róla, a Rossz orvos s a csaknem minden európai nyelvre lefordított Édes Anna című regénye Budapesten történik. A Pesti Hírlap hasábjain »Pesti utca« címen az utca apró, bájos vagy furcsa jelenségeit írja meg, hol névvel, hol névtelenül. Kevesen tudják róla, hogy a városi levéltárhoz kinevezett tisztviselője volt Budapestnek, bár ezt az állását sohasem foglalta el.”85 Érvei helytállóak, bár elsősorban a versekre és az itt is olvasható publicisztikákra vonatkoztatva. Az egyetlen cím szerint 39
