Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)

Zeke Gyula: "Budapest, itt éltem én!" Kosztolányi Dezső Pesten és Budán

így neveztük mi, tőle mégiscsak távolabb álló barátai azokat az írókat és íróféle embereket, akikkel sűrűn érintkezett. Közéjük tartozott Cholnoky László, a zseniális Cholnoky Viktornak ugyancsak kiváló képességű öccse, fantasztikus lovagi történetek írója. (...) Ekkor tűnt fel, és elmaradhatatlan barátja lett Kosztolányinak Karinthy Frigyes. (...) A világháború előszele már 1912-ben, a boszniai annexió évében végigsöpört a diáknegyeden, amikor Szerbia ellen mozgósítottunk. Jól emlékszem arra a délelőttre, amikor Kosztolányit valóságos ideglázban találtuk a lakásán, mert végig- fantáziálta a népek öldöklésének minden borzalmát.

Ettől fogva már ritkábban láttuk magunk között. Bejutott az új magyar irodalom vezérkarába. Rengeteget dolgozott, napilapokba, folyóiratokba, szemlékbe. Főbérleti lakást vett. Hallottuk, hogy bútorait iparművész tervezte.

Nekünk többieknek is kijelölte életútját a sors, és letarolta reményeink, kilátásaink virágerdejét 1914 nyarának halálferge- tege. Pedig azon a tavaszon is kizöldültek az Üllői úti fák, és lombsátort hajtanak azóta is minden esztendőben. De elmentek sok-sokezren, akik ott, a magyar Quartier Latin boulevard-ján »szívták az édes illatot, a balzsamost az est óráin át«”.8

O maga egyik utolsó nyilatkozatában pedig emígy tekint vissza erre az időre: „Nagyon boldog vagyok, amiért átélhettem azt a kort, amikor a költő megtalálhatta azt a

36 Lányi Viktor: A Baross utcai diákszoba. Kortársi emlékezés az iljú Kosztolányiról. Pesti Hírlap, 1941. november 16., 8. old.

lelki családot, amelyet gyerekkorában nélkülözött. Gazdagnak érzem magam ezért, és sajnálom a mai nemzedéket, amelynek nincs már olyan dús környezete, mint nekem volt. Azt mondhatom, hogy akkoriban annyi otthonom volt, ahány kávéház, mert mindenütt írókat, eszméket találtam. Termő nyugtalanság volt akkor, minden erjedt, forrongott, minden újnak tetszett és szépnek. Folytonosan a jövőt éreztük, vitatkoztunk költőkről és társadalomtudományról. Egy-egy versnek olyan visszhangja volt akkoriban, hogy azt ma el se tudják képzelni. Egyetlen vers révén közismert lehetett valaki, mert egy szép versről az egész város beszélt.

Persze ennek az aranykornak el kellett múlnia.”37

A válogatás szempontjairól

Itt adok ponton adhatok számot olvasóimnak a válogatás szempontjairól és a kötet tagolásáról. Mindenekelőtt tudatom, hogy az összeállítás kizárólag a Réz Pál által szerkesztett életműsorozat kötetein alapul. Az ő bő negyedszázadon át tartó gyűjtő-, szerkesztő és szöveggondozó munkája nélkül Kosztolányi életműve ma is csak féloldalas ismertségnek örvendhetne, s persze a Budapestről írott szövegei sem lettek volna egybegyűjthetők az itt látható viszonylagos teljességgel. Ami a valaha publikált köteteket illeti - hozzáférhető37 Kosztolányi Dezső útja a vidékről Budapestre. Magyar Hírlap, 1935. június 16., 22. old.

21