Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)
Utcaképek
Az ínség báránykái R ongyos Budapest: - ez a „díszítő” jelző illik hozzád. A tündérszép főváros talán mégsem egészen találó. Tegnap este a bizottsággal én is végigszaladtam a nyomortanyákon, s egy szurtos pincegádor mellett, szemben egy kapuval, amelyről csak a dantei felírás hiányzott, kényszeredett mosollyal gondoltam arra, hogy nemrég külföldi vendéget kalauzoltam, megmutatván neki a főváros összes nevezetességét, s erről a nevezetességről megfeledkeztem. Elvittem őt a gótikus márványpalotába, ahol az első rend hozza a törvényt, de nem vittem el ide, ahol a negyedik vagy negyvenedik rend nem hozza a törvényt. Önkéntelenül a francia forradalom frazeológiájával élek. Amikor tegnap éjjel mellemen a piros papiroscsillaggal házról házra jártam, még inkább éreztem, hogy az éjszaka, amelyen minden rozoga ajtón bezörgettünk, izgató, bibliai és történelmi éjszaka, és a képek, melyeket láttam, ismerősek a történelemből. Budapest seregszemlét tartott a nyomorúsága fölött. Akit kérdeznek, hogy mit látott ezen az éjszakán, az hamarjában nem tud felelni, megdörzsöli a szemét és hallgat. A pesti nyomor nem romantikus és nem színes, mint a francia vagy az olasz, ez szürke, mint a por, és szürke, mint a szomorúság. Beszéltünk egy anyókával, szegénykének évek óta az minden keresete, hogy negyven fillért kap egy cukrásztól, akinek diókat tör, és a szavában nem rezgett semmi szemrehányás. Láttunk olyan házat, amelyben hatszáz ínséges lakik, voltunk olyan odúban, amelyben tizennyolc ember él egymás hátán, meglátogattuk azokat, akik három-négy centiméteres víz fölött, állványokon alusznak, de úgy érezzük, hogy ezekben a zsíros leheletű, förtelmes intérieurökben már békésen húzódnak meg egymás mellett, nyikkanás nélkül, a nyomor ötletessé tette őket elviselni a nagy-nagy nyomort. Némely helyütt a szagok kakofóniája fogadott, a csiriz, a petróleum, a kénes gyufa, az állott ruhaszag orrfacsaró egyvelege. Az arcok azonban mindenütt fásak voltak és bambán-közönyösek. Addig korbácsolta őket a nappal gondja, amíg elaludtak, majdnem állva, mint az orosz-japán 152
